A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Bollmanné Máthé Györgyi: Debrecen és környékének környezetvédelme
biztosítsa. A kiránduló erdó'k igényeinek megfelelő' úthálózati és ellátási hierarchia felépítése végett szükségessé válik a táj funkcionális szerkezeti elvének tanulmányozása. A program többek között a tájrendezés feladatai közül a települések belterülete és az erdőterületek között a nagyüzemi mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területek hasznosítását emeli ki. A leromlott, magánkézben levő területek tájképjelentősége hangsúlyos, jelenleg azonban — tájképi szempontból károsan — spontán lakóterületek, illetve üdülőterületek. A javaslat a kérdéses területek döntő részének kisajátítását és ezt követően erdősítését javasolja. Ezzel az üdülőterületek egészségtelen fejlődése megakadályozható, az erdőgazdaság pedig jóléti célokra használható erdőterületekkel bővülhet. Az új erdőterületek erdősítésekor már figyelembe vehető a kirándulók nagyobb tisztás- és rétjellegű erdőterületeinek igénye, amelyet a jelenlegi erdőállomány még nem tud teljes mértékben biztosítani. A program a táj- és természetvédelem érdekében az egész tájegység tájvédelmét javasolja, a természetvédelmi területeket — a geológiai, növénytani, állattani szakvélemények alapján — összefüggő területet javasol kialakítani. A tájesztétikai kérdések az egész tájegységet érintik, ezért célszerű a fokozatos felújítóvágás, a vágásérettség idejének módosítása. Az újra- ültetések szakszerű irányítással állandóan folyamatban vannak. A fancsikai tavak A Nyírség délnyugati részén — mint ahogy az eddigiekben említettük, Debrecentől mintegy 5—10 km-re — a homokdombokon nagykiterjedésű erdőket találunk. A dombok közötti völgyekben a keresztirányú nyergek medencéket alakítottak ki, amelyekben az úgynevezett „nyírvizek” gyűltek össze. A múlt század végén lecsapolták ezeket a pangó vizeket, hogy ezáltal mezőgazdaságilag jól hasznosítható területeket nyerjenek, és megszüntették Debrecen határában és szomszédságában az egészségtelen mocsárvilágot. Az akkor kialakított lecsapolórendszer fő ága a ma is meglevő Kati-ér. A vízrendezés — a csatornahálózat bővítésével, tárolók létesítésével — napjainkig is tart. Amilyen gyors ütemben fejlődik, városiasodik Debrecen, úgy jelentkezik az igény újabb erdőkre, pihenő- és üdülő területekre, fürdésre és csónakázásra, valamint horgászásra alkalmas vízfelületekre. A híres debreceni Nagyerdő már régen kicsi a városnak. Célszerűnek látszott a várostól keletre, délkeletre elterülő homokosligetes tájat jóléti zöldfelületnek meghagyni, illetve kiépíteni. 1977-ben láttak hozzá a nagyszabású tervek megvalósításához, és a munkálatok még jelenleg is folynak. Először a területen átfolyó és az előzőleg elvezetett vizeket gyűjtötték össze a természetes völgyekben viszonylag kis műszaki beavatkozással. Egyik évről a másikra hangulatos mesterséges tavak, tárolók születtek. A nemrég megépített, nagyjából észak—dél irányú panoráma útról jól szemügyre vehetőek az egymás közelében létrehozott tavak. A Hosszúpályi felé vezető úton közelíthetjük meg a Vekeri-tavakat, majd mesz- szebb keletre, északkeletre a kis Mézeshegyi-tavat, a Sás-tavat, a Kerektavat, valamint a Fűzfás-tavat. Bánktól északra a Panoráma út két oldalán a Fancsika I., a Fancsika II. és a Fancsika III. nevű tárolókat találjuk, amelyeket elsősorban vízkárelhárítási (belvíz) céljából hoztak létre, de üdülésre és vízisportolásra is alkalmasak. Az 1975-ben elkészült Fancsika I. tároló a Debrecen—Vámospércs vasútvonal, a Létai út, a Cserei-ág és a Kati-ér által határolt úgynevezett Báltisztája területen helyezkedik el. A keletről nyugat felé szélesedő tárolótavat északról és keletről természetesen magaspart zárja le. Nyugati és déli határvonalát mesterséges töltés alkotja. A legmélyebb része 3,6 m. A nyugati töltés hossza kereken 2 km, koronaszélessége 86
