A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Bollmanné Máthé Györgyi: Debrecen és környékének környezetvédelme
DEBRECEN ÉS KÖRNYÉKÉNEK KÖRNYEZETVÉDELME Bollmanné Máthé Györgyi A természet védelmének történetéről Természettel kapcsolatosan olyan írásokat, amelyek a pusztítást ostorozzák, és kifejezetten a védelemre hívják fel a figyelmet, a XIII. század végétől ismerünk Magyarországon.1 Rögtön Debrecen vonatkozásában említhető Csokonai Vitéz Mihály 1790-ben megjelent — A bagoly és a kócsag — c. állatdialógusa. Kevés ember ismeri azonban ugyancsak Csokonainak azt a jegyzetét, amelyet később 1804-ben írt a debreceni forrásról. Ez az írása mai értelemben is környezetvédőnek minősíthető jegyzet. A következő évtizedekben Széchenyi István gróftól jelennek meg korát messze megelőző környezetvédelmi szemléletű írások — sajnos maradandó hatás nélkül. Magasan kiemelkedik Herman Ottó természetvédelmi (főleg madárvédelmi) tevékenysége az 1890-es években. A századfordulón — nagyon sok fejlettebb országot is megelőzve — hazánkban a földművelésügyi miniszter rendelkezett a kiemelkedő botanikai, alaki, tájképi vagy kultúrtörténeti jelentőségű fák, facsoportok fenntartásáról, megőrzéséről. Az 1913. évi svájci nemzetközi természetvédelmi konferencián — ahol a magyarok képviselőjeként Kaán Károly volt jelen — már rendelettervezet készült, és 1914-ben miniszteri rendelet látott napvilágot a természet védelmének érdekében. Ekkor tört ki az első világháború. A háború alatt és a háborút követő fokozódó nehézségek mellett sokáig nem történhetett számottevő előrehaladás. Az első magyar természetvédelmi jogszabály erdőkről és természetvédelemről 1935-ben jelent meg, amely főleg Kaán Károly előkészítő munkájának volt köszönhető. Ez a törvény létrehívta az Országos Természetvédelmi Tanácsot, azonban Nemzeti Parkok létesítésére nem született jogalap. Elrendelték ugyanakkor 1938-ban a védelemre érdemes természeti értékek összeírását. Igaz, hogy ez csak egyes helyeken történt meg, de nagyon aktív védelmi tevékenység indult meg éppen a debreceni Nagyerdő — mint hazai természetvédelmi terület — egyes területeinek kijelölésével 1939- ben. A munkát nagyon nehezítette az adott tulajdonjogi helyzet, mert a védendő területek magántulajdonosai (a fürdő, a vigadó területe) sokszor akadályokat gördítettek a védelem elé. A felszabadulásig nem létesült tájvédelmi körzet. A második világháborúból megmaradt védett területekre jellemző, hogy általában igen kis kiterjedé- sűek, jelentős részük erdőben található. 1945-ben új lendületet nyert a természetvédelem. 1949-ben létesült az első természetvédelmi terület, Bátorliget, ami tudományos szempontból ma is egyik legértékesebb területünk. Bátorligetnek azért is különös jelentőséget kell tulajdonítanunk, 1 Kovács Margit szerk.: A környezetvédelem biológiai alapjai Bp., 1977, 249—252. old. 77
