A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: Horog Dávid papírpénzhamisító és társai bűnperei a XIX. század első feléből
sonló nevű nevű kiskorú fia is hozzájutott, „azon Eszközt rejtegette, ahoz festékes laptákat készített és a hamis Vczédula készítést tentával követni igyekezett”. Ez a próbálkozás a „gyenge idejű” ifjúnak nem sikerült, mert a darabok nem voltak használhatóak. Ifj. Borús Istvánnak segító'társa is akadt e próbálkozásában — a bűn- szövetség egyik tagja — Kis Ferencné Zilahi Mária személyében, aki az „Instrumentumot duggadta hurcolta, és eltitkolta” és—ifj. Borússal — „tentável hamis Vczédulát is így elkezdett nyomtatni.” Horog Dávid gyakorlott keze alól azonban jól használható tízforintosok kerültek ki. Forgalomba hozatalukról Borús József és neje Oláh Erzsébet gondoskodott, akiknek a házában működött a hamisító műhely. Horog — nem tudjuk pontosan mennyi időt töltött Boruséknál — ismeretlen helyre távozott — a hamis tízesekből azonban maradt még Boruséknál, akik tíz darabot hoztak még forgalomba, Vekerdi Mária segítségével. A nyomozás kiderítette, hogy Tóth Péter is átvett 50 forintot hamis bankóból, úgymond „adóság fejében”. Láda István aki Horog Dávidot, „ki másodszor is rajta kapván a’ hamiss B. Czédula készítésén” nem csak „házához lakónak újra befogadta”, hanem segített a hamisítványok forgalomba hozatalában is Oláh Andrással — aki hasonló cselekménnyel „terhelődik”, letartóztatásba kerültek. A Kis Ferencné által rejtegetett prést — amelyből a kivett nyomólemezt elásta — átvitte özv. Betsei Gedeonná Baranyi Máriához, ahol azt a hatóságok házkutatás eredményeként lefoglalták. Pontosan nem tudjuk, mikor kerítették kézre az „Instrumentumot” ismét elhagyó és szökésben menedéket kereső Horog Dávidot, de tény, hogy 1821-ben a nyomozás az összes gyanúsított előzetes fogvatartása mellett folyt. A per két fő vádlottja Horog Dávid és Borús József Pesten voltak „status foglyok”, Jeger András és Torjai Antal Pest vármegye, míg a többi gyanúsított Debrecen város börtönében várták a Hétszemélyes Tábla ítéletét. Az ítélet 1822. szeptember 16-án kelt27. A büntetések ismertetésével egyrészt a casus notam infidelitatis ügyében folytatott differenciált bírói gyakorlatot kívánjuk érzékeltetni, másrészt az ítélet indokolásában tükröződő büntetőjogászi szemléletet. Horog Dávid, aki „megismételten váltóbankó hamisítás bűnébe esett” „fejvesztéssel és a saját vagyona részeinek elvesztésével büntettetik” — idézi az ítélet a törvényhozó 1723. évi II. decretumának szavait. Társa Borús József „polgár”, akit Horog Dávid csábított bűnre” polgárjogától való megfosztásra, továbbá — heti kétszeri böjttel súlyosított közmunkán eltöltendő 5 évi börtönre ítéltetett, félévenként 30 bot (összesen 300 bot!) kiállásával. Az alsódabasi bűntársak közül Jeger Andrást — akinek tagadásával szemben három terhelő tanú vallomását fogadta el a bíróság28 heti kétszeri böjttel súlyosbított 6 évi bilincsben töltendő közmunkára és a „máshonnan szerzett italtól való eltiltásra”, míg Torjai Antalt — akinek házában a hamisító műhely működött, s aki nem csekély hasznot is húzott a bűncselekményből — mert „beismerése révén javulást ígért” heti kétszeri böjttel súlyosbított 5 évi közmunka és félévenként 50 bot (összesen 500 bot!) kiállására ítélték. A Debrecenben fogva levőkre vonatkozó ítéleti rendelkezések szerint: ifj. Borús József — aki kiskorúságával védekezett csupán — a hamis pénz készítési kísérlet miatt — „bár próbálgatott, de tökéletességre nem vihette, annak semmi hasznát nem vette” s mert „az instrumentumot duggadta és rejtegette... ifjú gyenge idejére” figyelemmel „1 heti áristomra” — 3 napi böjttel — ítéltetett. Tóth Péter — 50 forint 27 A Hétszemélyes Tábla ítéletének latin nyelvű másolata. HBmL. IV. A. 1018/e/22—386. sz. alatt 1822. október 10-én érkezett és a Debrecenben fogva levő vádlottak előtt Debrecen Bűnfenyító Törvényszéke hirdette ki. Végrehajtásáról a Városi Tanács gondoskodott. 28 Kosa Péter, Hámos János és Vály Gábor. 72