A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Horog Dávid papírpénzhamisító és társai bűnperei a XIX. század első feléből

HOROG DÁVID PAPÍRPÉNZ-HAMISÍTÓ ÉS TÁRSAI BŰNPERE A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN Kahler Frigyes

Két és fél száz évvel a XVI. századi nagy pénzhamisítási hullám1 — amikor „az ország minden sarkában verték a rossz pénzt”1 2 — főúri műhelyeinek felszámolása és kétszáz évvel a kovácshamisítók tüzeinek kihunyása után a XIX. század első felének magyar társadalmát a nagy számban megjelenő papírpénz-hamisítványok hozták izgalomba. Nem kis gondot okozott a nagy tömegű hamis papírpénz a kibocsátó állam- kincstárnak éppúgy, mint a papírpénzeket forgalomba hozó Wiener-Stadt Bank — majd az 1816-ban alapított Oesterreichische Nationalbank3 vezetésének.

Az egyre szűkülő fémpénzhamisítás mellett az 1760-as években megjelent osztrák papírpénz új korszakot nyitott a pénzhamisítás történetében. E helyen csak utalunk arra, hogy a papírpénz bevezetése elsősorban a Habsburgok Duna menti monarchiájának Lajtán túli része igényeit elégítette ki, ahol — mint a fejlett európai államokban másutt is — a XVIII. század elejétől sor került a papírpénznek — mint pénzhelyettesítő eszköznek a használatára. Áz 1762. június 15-én forgalomba került 5, 10, 25, 50 és 100 guldenesek — Wiener-Stadt Bankozettel államjegyek — nem mutattak értékeltérést a fémpénztől. Az 1771. júliusi újabb papírpénz-kibocsátás — most már 500 és 100 guldenesek is — okozott még nehézséget. A III. — 1784. november 1-i — kibocsátás azonban már a háborús államháztartási deficit fedezetét is szolgálta, s az V. kibocsátás — 1800. május 15-én — pedig elfogadási kényszer mellett történt.

Az utolsó — VI. kibocsátásra 1806. június 1-én került sor. A forgalomba levő papírpénz akkor 450 millió forint értékű volt. Az 1811. március 15-én kihirdetett ún. „csődpátens” — a forgalomban levő 1061 millió forintot 5 : 1 arányban devalválta, s a Wiener-Stadt Bankozettel helyére lépő Einlösungsschein minden fedezetet nélkülözött. Az 1813-as Anticipationsschein fedezete elvileg a földadó jövedelme volt, azonban az ezüsthöz képest 400%-ig terjedő diszázsiója előrevetítette az újabb devalvációt. így az 1816. január 1-i pátens az 1812. évi 212 millió forintról 638 millióra felszaporodott papírpénz 4: 1 arányú leértékelés nyomán redukálódott, s ehhez képest az 1811 előtti 100 forint értéke 5 forintra zuhant, ami a kiindulási érték V20 része.4

Az 1816-os devalváció után az Oesterreichische Nationalbank bocsátott ki — most már a háborús inflációtól mentes — bankjegyeket, amelyek értékállandósá1 Kahler Frigyes: A pénzhamisítás magyarországi történetéhez 1848-ig; a pénzhamisítással kapcsolatos néhány kérdés (Doktori értekezés. KLTE Bölcsészettudományi Kar. 1978. 73—112. old.

2 Johan Fux brassói krónikás szerint. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde. 28. 1898. 509. pld.

3 В. Nánási Éva: Az osztrák papírpénz-kibocsátás áttekintése. Az Érem 1979/1. 26—31. old.

4 Erkey Alfonz: Mérték — súly — és pénzisme. Székesfehérvár, 1881. 168—170. old. és B. Nánási É.: i. m.

67