A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Papp Klára: Adatok a bihari Csáky uradalmak birtoktörténetéhez és jobbágyviszonyaihoz
taniuk). A belső telekért taxát vettek rajtuk s ajándékot is adtak. A búzából szedett kilencedet pedig vagy Siterbe, vagy Nagy Tótfaluba kellett szállítaniuk.26 Berekböszörmény a Csákyak idejében a robot és adózás fejében, 766 rénes forintot fizetett, amely 1759-re 1050 rénes forintra emelkedett. Haller gróf idején 1300-ról 1700 rénes forintra nőtt az összeg, az úrbérrendezésre pedig egész telkes 18 napi szolgálatot volt köteles vállalni „úgy mint szántást, vetést, hordást... Néha pedig fáért is szoktunk menni innen négy mérföldnyire, úgy mint Árpádi Erdőre... melly is az Uraság által két napi számba vétettetik” — írják.27 Árpádon azt vallják, hogy mindig „árendás contractus szerint szolgáltunk”. Jelenleg is esztendőnként létesítenek szerződést, amelyben 1770-ben taxáért és robotért 500 rénes forint fizetési kötelezettség állott, mellette azonban egyéb természetbeni szolgáltatásokat követelt a földesúr; 400 cseberre való hordó dongákat fenekestül és abroncsostul, Berekböszörménybe teljesítendő 2 napi favágást vagy fafaragást és dohány-kilenced helyett egy mázsa „jóféle dohányt”. A terménykilencedet Szalárdra vagy Böszörménybe kellett szállítaniuk.28 A természetben adott kilenced az uradalom minden településére jellemző volt. Az is megállapítható, hogy helyenként továbbszállítási kötelezettséget is előírtak, az említett települések az uradalom kisebb központjai, amelyek körül kialakulhatott a négy provizorátus: az inándi, berekböszörményi, szalárdi és a margitai. Az úrbérrendezéskor még csak Margitát és Yáradot jelölik meg közeli piachelyekként a lakosok, ami azonban nem mond ellene annak a feltételezésnek, hogy az uradalom által piacra vihető árut gyűjtötték össze kisebb központokban az eladás előtt.29 Feltűnő a robotkötelezettség növelésére ill. bevezetésére irányuló törekvés, amely Kornis gróf zálogbirtokossá válása után gyorsult fel igazán, azonban még akkor sem érte el a Mária Terézia urbáriuma által követelt mértéket. Ugyanez vonatkozik a cenzus fizetésének általánossá tételére, amely, mint a belső telek, a házhely adója nem volt eddig mindenütt ismert az uradalom falvaiban.30 A tendencia tehát mindenképpen úgy összegezhető, hogy a Csákyak bihari uradalmának jobbágynépessége Haller György és Kornis Mihály zálogbirtokossága idején olyan átalakítást érezhetett terheiken, amely a robotkötelezettségek növekedése révén és a természetbeni juttatások körének emelésével a szolgáltatások azon formáit erősítette, amelyek korábban az örökös jobbágyok számára elismert kötelezettségek voltak.31 A szolgáltatások ilyen értelmű átalakítása, a kötelezettségek körének módosítása járult hozzá ahhoz, hogy az egymást követő birtokosoknak jövedelmezővé váljon 26 Szalárd anyaga HBmL. IV. A. 1/d. 21. cs. 27 HBmL. IV. A. 1/d. 2. cs. Részletezik a kilencedet is „Búzából, Árpából, Zabból, Kölesből szalmául, Borsóból és Lentséből pedig, mivel kevés szokott teremni, tehát szemül, nem különben Tengeriből, Kenderből, Káposztából, aki Teleken kívül terem. Szinte úgy Répából és Lenből is.” 1752—1755 között 739 rénes forintot és 30 krajcárt fizettek árendába, de ugyanezen időben „Kvártély házat és az Uraság kocsmáját is építeniük kellett,” valamint forspontoztak is szükségletnek megfelelően. A hozzávetőleges összegre jól emlékeznek a lakosok, de a contractus szerinti egyéb szolgálat felidézése pontatlan. — OL. P. 71. Fasc. 4. No 18. 28 HBmL. IV. A. 1/d. 1. cs. 1754-ben még 240 rénes forint volt az árenda L. 27. sz. jegyzet. 29 Jellemző, hogy Lükiben és Szunyogdon csak a borból adtak kilencedet, illetve, hogy csak Margitén, mint jelentős piachelyen biztosították az égettbor árulási lehetőségét is. A terményadózás felhasználási lehetőségeit Weltmann Imre az allodiumokból nyert termésfeleslegek, a piacra vihető áruk mennyiségének növelésében látja. Esetünkben inkább az utóbbi feltételezhető. Weltmann Imre: A magyar mezőgazdaság a XVIII. században, Bp., 1979. 107. old. 30 Felhő Ibolya: A Mária Terézia Úrbérrendezése során készült adatfelvételek — A történeti statisztika forrásai (Szerk. Kovacsics József), Bp., 1957. 206. old. 31 Az örökös jobbágyok és szabad menetelűek terheinek elemzését L. Varga J.: i. m. 350. old. 58
