A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Kántor Sándorné: Tudós és nevezetes matematikai tanárok Debrecenben és megyénkben
20 évig volt tanár, 17 évig igazgató, 13 évig kollégiumi igazgató, 50 évig munkálkodott a református tanügy előbbre vitelén a diákok és a tanárok érdekében. Publikációs tevékenysége is inkább ehhez a imához fűzó'dött. Szakmai jellegű cikkében a valószínűségszámítással foglalkozott. 1896-tól 1902-ig ő vezette a Protestáns Lap tanügyi rovatát. Arcképét többen is megfestették (pl. Dienes János, Félegyházi László, Farkas György, Takách Béla).24 Jakucs István (1882—1964) Jakucs István a „nagy osztály” matematika és fizika tanára volt. Bay Zoltán, Békés István, Béber László, Csanak Béla, Gulyás Pál, Szabó Lőrinc, Törő Imre jártak ebbe az osztályba. Kiváló tanár volt, aki a maga csendes egyéniségével sok diákkal kedveltette meg a matematikát és a fizikát. Nyugdíjas éveit hasznos gyűjtő-kutató munkával töltötte el. Számba vette a Kollégium régi fizikai eszközeit, Kovács Margit tanárnővel együtt katalogizálták őket, majd egy részüket a Kollégium múzeumában helyezték el.25 Tudását rendkívüli módon át tudta adni a diákoknak. Az óra elején mindig pattogó kérdésekkel kérte számon az anyag lényegét az egész osztálytól. Az új anyag ismertetésénél is együtt gondolkozott tanítványaival. Elve az volt, hogy a tanár ne összefüggően magyarázzon, mint az egyetemen, hanem vonja be az összes tanulót az új anyag feldolgozásába. A matematikai levezetésekben, a példák megoldásánál kereste és kerestette az egyéni elgondolásokat és azokat nagyra értékelte. Az általa teremtett légkörben nem volt félelmetes tárgy a matematika, sőt még a határozottan humán érdeklődésű osztályok tanulói is versengve oldották meg a szünidőben a matematikai feladatokat. Az 1900-as évek elején az országban az elsők közt tanított differenciál- és integrálszámítást.26 Nagyon jó érzékkel választotta ki a tehetséges diákokat és különféle önálló feladatokkal bízta meg őket. Ezt emelte ki Bay Zoltán is. „Jakucs semmivel sem szerezhetett volna nekem nagyobb örömet, mint azzal, hogy kiválasztott asszisztensének. Mikor 1918-ban harmadszorra kellett a nyolcadikos fizikát megismételnie, Jakucs ideadta nekem az intézet kulcsát és azt mondta, az ő idejéből már nem futja, készítsem elő a bemutatandó kísérleteket. Én ezt nagy örömmel vállaltam. Ebből a cselekedetéből azt is kiéreztem, hogy Ő engem önállóságra akar nevelni, mintegy előresejtve, hogy valaha az effajta önállóságra nekem is szükségem lesz a pályámon. Nagyon lelkiismeretes tanár volt, aki a diákokban kifejlesztette az ambíciót és a tanári könyvtárat is a rendelkezésükre bocsátotta”.27 Olyan tanár volt, aki a tananyagot érdekessé tudta tenni és könnyűvé, olyan ember, aki a tanár és a diák, a tanár és a szülő közti válaszfalakat nem ismerte. Minden egyes diákkal személyes kapcsolatot tudott kiépíteni és következésképpen minden diák igyekezett a lehető legjobb eredményt felmutatni. Ebben a személyes kapcsolat kialakításában sok esetben szerepe volt a zenének is.28 Jakucs István évtizedekig hegedült a MÁV Filharmonikusok Zenekarában, és tagja volt a debreceni kvartettnek. Igen jó barátságban volt Kodály Zoltánnal, barátságuk még az Eötvös Kollégiumban kezdődött. 24 Jakucs István: A debreceni Kollégium birtokában levő képek jegyzéke 1936. 25 Debreceni Ref. Kollégium Könyvtára R 1110. 26 Törő Imrének a szerzőhöz írt levele. 27 Bay Zoltánnak a szerzőhöz írt levele. 28 Máday Gábornak a szerzőhöz írt levele. 40
