A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében

5. A marhadögrő'1;

6. A járvány vagy uralkodó nyavalyákról;

7. A gyógyvizekről;

8. A pokolvarról;

9. A természeti tüneményekről;

10. A sebészi műtétekre megkíván tató szerekről;

11. Az orvosi egyének állásáról;

12. A tiszti orvosi, és sebészi megürült helyekről;

13. A holt testeknek törvényszerű boncoltatásáról;

14. A kórházakról és más egészségi intézetekről;

15. A halottak vizsgálatáról.

A légköri viszonyokról és az időjárásról havi bontásban készült a jelentés, mely regisztrálta a hőmérsékletet, a levegő nedvességtartalmát, a széljárást stb. összefüggésbe hozva az időjárást a járványos betegségek kialakulásával. Pl. nyári hónapokban járványbetegségek voltak Debrecenben 1847-ben „az in és epés lázak, a vörheny, a hasfojás, és vérhas. Lehetett látni sok szemgyulladást is.”24

A Helytartótanács Egészségügyi Bizottsága felügyelt a gyógyszertárak állapotára és a gyógyszerészek munkájára is s 1746-tól a gyógyszertárak rendszeres évi vizsgálatát is előírták. A felügyelet a gyógyszertárak berendezésére és gyógyszereire, másrészt a gyógyszerészek képzettségére terjedt ki. A gyógyszertárak ellenőrzését a városi orvosnak évenként egy alkalommal kellett végrehajtani. A vizsgálatok választ kerestek arra: van-e a gyógyszerésznek egyetemi képesítése? Megfelelő épületben van-e a gyógyszertár és kellő tisztaságú-c? A gyógyszereket az előírásnak megfelelően készítik, tartják és a megszabott áron adják-e ? Ezenkívül meg kellett vizsgálniuk a mérgeket áruló fűszerkereskedéseket is, hogy a kereskedők meg tudják-e különböztetni a különféle mérgeket és elkülönítik-e az élelmiszerektől?

Debrecenben az első patika 1701 áprilisában nyílt meg s az 1847. évi jelentés már hét gyógyszertár felülvizsgálatáról számol be. Szerző e helyen nem kíván a gyógyszer- tárakról, mint egészségügyi létesítményekről s azok fontosságáról részletes elemzést adni, mert ezt már megtették kiváló, a szakmában is jártas gyógyszerész kutatóink: Benkő Ferenc és Varga Pál.25

1794-től kért jelentéseket a Helytartótanács a mentő himlőoltások végrehajtásáról. Név és életkor szerinti felsorolások rendelkezésre állnak az oltásokról, de valószínű. hogy a szülők e kötelezettségüknek csak részben tehettek eleget, mert a Tanács elrendelte, hogy „minél elébb a himlő oltásnak szükséges és hasznos voltáról hathatós, és a még eddig is, gyermekei boldogságáról nem gondoló, meg hidegedett szülék eránt serkentő praedikátiók tartódjanak”.26

A veszett állatoktól megmart egyénekről felvett táblás jegyzék leírást közöl a marást követően kialakult belső és külső betegségi jelekről, az orvoslás módjáról, eredményéről. E kimutatások hasznos forrásul szolgálnak a betegség lefolyásának, gyógymódjainak összehasonlító vizsgálatához.

A pokolvarról szóló orvosi jelentés megállapítja, hogy ez a betegség főként a szegényebb sorsúak között terjed, de orvoshoz nem fordulnak „nagyobb bizalma lévén e részben a pór népnek a titkon kuruzsló Vén Asszonyokhoz”.

24 HBmL. IV. A. 1011/k.—42/1848.

25 Benkő Ferenc: Debrecen gyógyszertárai a XVIII. században DMÉ, 1976. Uő.: Csáti Sámuel debreceni patikárius élete és működése. HBmLÉ. X. évf. (Szerk.: Gazdag István) és Debrecen város patikájának leltára 1771-ből. Gyógyszerészeti Krónika. Debrecen, 1976. 1. sz. 42—50. old. Varga Pál: Neves debreceni orvosok és természettudósok. Uo. 51—58. old. és uő.: A XIX. században létesített gyógyszertárak története. Kézirat. HBmL. Könyvtárában.

26 HBmL. IV. A. 1011/a. 93. old. Bajkó Mátyás egyetemi docens szíves közlése.

114