A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében
Kiemelten értékes darabja a sorozatnak az „Orvosi személyek feljegyzésének táblája”. E részben részletes információt kapunk a törvényhatóság területén működó' orvosokról, sebészekről, gyógyszerészekről, bábákról. Az egészségügyi statisztikák általában a város alkalmazásában álló személyekről, főként létszámukról tájékoztatnak. E kimutatás alapján viszont képet nyerünk az orvosok származási helyéről, életkoráról, vallásáról. Az 1847. évi jelentésből megállapíthatjuk, hogy a város 8 orvosából mindössze három volt debreceni születésű, három személy Bihar megyéből, egy orvos Szatmárból, egy Hont megyéből származott. Kor szerinti megoszlásuk: 30—40 közöttiek: 5, 40—50 közöttiek: 1, 60—70 közöttiek: 1, 70—80 közöttiek: 1. A városi tiszti főorvosi állást a 73 éves Zilahy Sámuel töltötte be, aki 1826-tól viselte ezt a tisztséget. A tisztiorvosi feladatokat a 34 éves Kain Albert látta el. A 62 esztendős Bacsó Bálint „orvos-sebész, vegytani tanár és több sebészeti művészetek mestere”. A fiatalabb generációhoz tartozó személyek orvos-tanárként működtek. Okleveleiket kivétel nélkül a pesti egyetemen szerezték. Hasonló elemzés készíthető a sebészekről, gyógyszerészekről, bábákról. Utóbbiak 1847-ben 35-en voltak a városban s közülük mindössze egy volt a város szülésze. Valamennyien a pesti egyetemen szerzett képesítéssel rendelkeztek. Feltűnő, hogy míg korábban a bábák „Öreg asszonyi Társaságot” alkottak, tehát valószínűleg az idősebbek közé tartoztak, addig az 1847-ben működő szülésznők közül a legidősebb 63 éves és a 40 év alattiak száma 20 fő. Más helységből csupán négyen jöttek munkát vállalni. Évente 3—4 esetben a tiszti sebészek boncolást is végeztek. Az erről készült kimutatás részletes leírását adja az erőszakos bűncselekmény okozta, a holttesten található sérüléseknek, a halálok megállapításának. E kimutatásban szerepel többek között Povolny Ferenc, a város neves építőmestere, akinek halálát 67 esztendős korában 1847. december 29-én fojtogatás okozta.27 A kórházakról adott tudósítás a betegforgalomra* a betegek nemek szerinti megoszlására nyújt felvilágosítást. Közli, hogy az ápoltak közül hányán voltak helybeliek és mennyi a vidéki betegek száma; hányán távoztak gyógyultan s mennyi volt a halálesetek száma. Debrecenben 1847-ben mindössze két kórház: Debrecen város Polgári Kórháza, valamint a Meszena kórház —- mely a beteg mesterlegények ápoldájaként szervezte- tett — működött. Előbbiben 158, utóbbiban 23 beteget ápoltak.28 A halottakról vezetett táblás jegyzék lehetőséget nyújt a demográfiai viszonyok vizsgálatára. Kimutatás készült az elhaltak nemek szerinti megoszlásáról, életkor szerinti csoportosításáról. Megállapítható, hogy legmagasabb a halálesetek száma 1 éves kor alatt, ezt követi az 1—7. évek között elpusztultak nagy száma. Orvosi gyógykezelésben mindössze az elhunytak 18%-a részesült. Legmagasabb volt a halálozások száma szeptember és október hónapokban. Az évről évre hasonló szisztéma szerint vezetett kimutatások adatsorainak egybevetése kiinduló alapja lehet a halálokok felfedésének. A betegségmegelőzés, a lakosság szociális helyzetének javítása a feudális korban még nem kapott hangsúlyt, de mint láttuk, a városvezetés a kor követelményeihez igazodóan biztosította a lakosság egészségügyi ellátását. Bár az egészségügyi igazgatás első alapvető okmánya az 1770-ben Sgolanitz Jó27 HBmL. IV. A. 1011/k.—42/1848. 28 Uo. 115
