A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében

által az öreg Asszonyok Társaságába bé állíttatik, tisztihez tartozó kötelessége lészen szegénynek és gazdagnak akar éjjel, akar nappal, a midőn szólíttatik, egy aránt szolgálni. .. Köteles lészen az öreg Asszony a Szülő Aszszonyhoz minden nap legalább kétszer regvei és estve maga el menni és nem mást küldeni, kivált az első héten, és mind a Szülőre, mind a gyermekre vigyázni kemény büntetés alatt, hogy a vigyázatlanság miatt, vagy egyiket, vagy másikat veszedelem ne érje... Eltávoztassanak a szülés körül minden babonás cselekedeteket és suttogásokat is, mert a ki effélébe tapasztaltadé megbüntettetik és hivatallyábul is ki vettetik.”

A bába kötelessége volt az anyakönyveztetés, a keresztelés megszervezése is. Rendellenes születések esetében is meghatározta feladataikat: „Midőn pedig vala- melly monstrum, vagy csuda módon született magzat találtatik, az öreg Aszszonyok el ne titkollyák, el se temessék, hanem a Nemes Város Doktorának titkon hírré adgyák, és a mit felőle ítél és rendel a Nemes Tanács parancsolattyábul, atévők legyenek.”

A továbbiakban a bábák egymáshoz való kapcsolatáról, a velük szemben támasztott magatartási formákról olvashatunk. Hivatalviselésükhöz már 1738-ban is hozzátartozott a hivatali eskü, melyet az Inspector jelenlétében tettek, megfogadván, hogy hivatalukat „híven és szorgalmasan látják el”.

A bábaképzés szabályozása a helytartótanács rendelkezései alapján indult meg országosan s 1748-ban született utasítás arról, hogy csak olyan bába folytathatja mesterségét, aki az illetékes „fizikus” (orvos) előtt vizsgát tett.15 Mint láttuk, Debrecen város Tanácsa nem várt országos utasításra, hanem saját hatáskörében adott ki instrukciót.

Az eskü és a Városi Tanács szigorú intézkedései ellenére is igen sok panasz merült fel a bábák ellen. A Tanács előtt lefolytatott perek arra utalnak, hogy jelentős volt azok száma, akik mindenfajta képesítés nélkül vállalkoztak bábaságra. A Bábatársaság több személy ellen feljelentést tett a Tanácshoz, hangsúlyozván, hogy „Ezek a közönségnek nagy kárára a Bába Társaságnak praejudiciumára bábaságot fojtat- nak és minthogy a Bábasághoz voltaképpen nem értenek, sokszor el rontyák a Szülő Asszonyokat s a gyermekeket is meg ölik.. .”16 Ez és hasonló bejelentések, panaszbeadványok késztették a Tanácsot arra, hogy 1813-ban Szentgyörgyi József orvos doktor és fizikus javaslata alapján újabb törvényt adjon a bábaasszonyok számára. Kötelességükké teszi ismét a babonák és kuruzslások elleni küzdelmet és tiltja őket mindenfajta orvosi teendő körébe tartozó beavatkozástól. „A Bábáknak semmit sem szabad orvosolni minden kifogás nélkül; éppen csak azt az esetet kivévén, a mellyben sem Doktort, sem Chirurgust kapni nem lehetne, de ekkor is igen nagy vigyázással bánjanak az orvoslással, hogy kárt ne tegyenek.”17 Mint fentiekből is láthatjuk, Debrecen város tanácsa nagy gondot fordított a bábák munkájára, gondoskodott továbbképzésükről s az orvosok kötelességévé tette annak ellenőrzését, hogy a szülőnőket a szülésznők a szakmai előírásoknak megfelelően kezeljék.

Szólnunk kell néhány szót azokról az erőfeszítésekről, amelyet a város vezetősége a járványok elhárítása érdekében tett a XVIII—XIX. század folyamán. Az en- démiák közül a pestis volt a legfélelmetesebb, melynek 1739/40-ben Debrecenben 7909 ember esett áldozatául annak ellenére, hogy a Tanács időben, még 1738 júliusában tanácsot kért a város fizikusától Buzinkay Györgytől, milyen óvintézkedéseket javasol a pestis távoltartására. Buzinkay javallatai között az alábbi készítmény fogyasztása szerepelt: „Vegyen ruta levelet húszát két gram sót, két diónak a belét

15 FelhőI.— Vörös A.: i. m. 116. old.

16 HBmL. IV. A. 1011/k. — 427/1813.

17 HBmL. IV. A. 1011/k. — 557/1815., 630/1816.

112