A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében

három figet, mellyet kásás magvától meg tisztittson, ezeket vagdallya össze és tegye estve egy üveg pohárban, töltsön reá igen finom bort, vagy égett bort, fedgye be az üveget, és egész ettzakán ázzanak a meg mondott speciesek a borban, avagy egett borban. Reggel mihelyt fel kél a specieseket egye meg elsőben, azután a bort igya meg.” Megjegyzi azonban, ha az általa javasolt gyógymódok mégsem vezetnének eredményre „.. .akkor minden utón módon a méregnek geniusát és természetit ki tanulván, ahoz alkalmaztatott antidotumokat fogunk közönségessen haszonra kiadni”.18 A pestis pusztításának mértékét mind országosan, mind Debrecenre vonat kozóan részletesen ismerjük a szakirodalomból. Legutóbb a témát Moess Alfréd—M. Román Éva ismertette.19 Forrásul azokat a jelentéseket használják fel, melyek a járvány folyamán a felső' szervek utasítására készültek s általában hetente küldtek a Helytartótanácshoz, illetve a Tiszántúl egészségügyi főbiztosához gr. Károlyi Sándorhoz. Forrásként hasznosítják továbbá az egyházi anyakönyveket és a város tanácsának közgyűlési jegyzőkönyveit.

A másik nagy járvány, a kolera 1831-ben pusztította a város lakosságát. Az esemény feltárásával a kutatás még adós annak ellenére, hogy a kolerajárványra vonatkozó adatok a tanácsi iratok sorozatában önálló állagként kerültek kigyűjtésre, melyben megtalálhatók az iratok, jegyzőkönyvek, a halottak névjegyzéke, a helytartó- tanács rendelkezései s a Zsebők József tiszti főorvos által készített részletes jelentés. E helyen nem kívánunk a jelentés tartalmi kérdéseivel részletesen foglalkozni, csupán megjegyezzük, hogy Zsebők doktor is elsősorban a népi gyógymódok alkalmazásával segített betegein. Tapasztalata szerint főként a fekete nadálytő főtt leve gyógyította kolerás betegeit.20

A kolerajárvány okozta kényszerhelyzet teremtette meg a városban az első kórháznak nevezhető betegápoló vagy másként veszteglőhelynek nevezett létesítményeket, melyek legfeljebb arra voltak alkalmasak, hogy a kolerás betegek elkülönítését szolgálják, mert berendezésük mindössze a lepedővel letakart szalma volt.21

Debrecen város Tanácsának iratai között a Jelentések sorozatban22 igen sokrétű anyaggal találkozik a kutató. Közöttük végrendeletekkel, vagyonleltárakkal, osztálylevelekkel. A vagyonleltárak között gyakran találhatunk elszámolásokat arról, menynyit költöttek gyógyszerekre, orvosokra, milyen gyógyszereket használtak, részesültek-e orvosi ellátásban stb.

A Relationes sorozatban kerültek elhelyezésre azok az összeírások, illetve jelentések is, melyek a törvényhatóság általános egészségügyi viszonyait voltak hivatva évről évre bemutatni. E jelentések — melyek a helytartótanács által kiadott kérdőpontokra adtak választ — a társadalmi élet minden olyan területére kiterjedtek, melyek az egészségügyi viszonyokra hatással lehettek. A tisztiorvosi hivatal által összeállított s a Tanács elé terjesztett tudósítás az alábbi kérdéscsoportokra adott választ :23

1. Az időjárásról és az egészségnek attól függő állapotáról;

2. A gyógyszertáraknak és fűszeres boltoknak vizsgálatáról;

3. A mentő-himlőanyag oltásáról;

4. A veszett állatoktól megmart emberekről;

18 HBmL. IV. A. 1011/dd. 1. — 1738. július 24.

19 Moess Alfréd—M. Román Éva: Az utolsó nagy pestisjárvány Debrecenben. HBmLÉ. VII. (Szerk.s Gazdag István) és az abban jelölt szakirodalmi hivatkozások.

20 HBmL. IV. A. 1011/dd. 1.

21 Varga Mária: A Debreceni Közkórház története. Debrecen, 1942. 4. old.

22 HBmL. IV. A. 1011/k.

23 HBmL. IV. A. 1011/k.—42/1848.és Felhő /.— Vörös A.: i. m. 259. old.

113