A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Filep Tibor: Író a forradalomban

Alapjában véve arról lehet szó, hogy Jókai minden lehetőséget meg akar ragadni, ami a békéhez elvezet.

De még ebben a nagyon vitatható írásban is találunk utalást a forradal- miságra: „Nem az a mi vétkünk, hogy önálló kormányt követeltünk, nem az, hogy a király szemébe kemény szavakat mondottunk, nem az, hogy magyarok vagyunk, nem az, hogy a státus adósságokat el nem vállaltuk, hanem az, hogy amit tettünk, mindazt a nép nevében, a nép érdekében tettük.”

Jókai útban van tehát a Békepárt felé.

E két publikáció rendkívül jelentős Jókai 1848/49-es tevékenységének elemzésében. A Békepárt megnyerni igyekezett magának az írót, míg a Március Tizenönödike köré csoportosult radikálisokat a fenti két cikk végképp Jókai ellen fordította.

A Közlönyben megjelent ílások (mivel a Közlöny az OHB lapja volt) parlamenti vita forrásává váltak. A vita viszont tisztázta a parlament erőviszonyait, a csoportoknak egymáshoz, Kossuthoz, az OHB-hez való viszonyát. Így méltán tekinthetjük Jókai politikai szereplése egyik fontos dokumentumának.

A képviselőház február 10-i ülésén Madarász László interpellációt terjesztett be: „Az OHB (mint kormány) a Közlöny 23. számában megjelent cikk szellemét magáévá teszi-e?”

Az interpelláció célja világos: az OHB-t nyílt állásfoglalásra kényszeríteni. Kossuth ezen az ülésen nem volt jelen. Nyáry válaszolt a kormány nevében, azonosítva magát a cikkben foglaltakkal. Irányi, Gorove, Pálffy, Csíki, szólalt a fel a vitában. Kossuth a ház következő ülésén válaszolt. A riposztja nem egyértelmű. „Én tehát hírlapi cikket egészen magaménak ismerni nem fogok, valamint arra sem lehet senkit is felszólítani, hogy mondja meg, miszerint magáénak egészen nem ismeri. Mert vannak olyan dolgok a cikkben, melyeket az ember elismer, s vannak olyanok, amelyeket el nem ismer . .. Nekünk, kik a haza védelmi terén állunk, csak kettő lehet feladatunk: ti. óvakodni attól, hogy a jelen körülmények vontató kötelére akarjuk vonni a jövőt, amelyet nem ismerünk, hanem védelmezni a hazát aképpen, hogy Magyarország dolgai becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne legyen. Hogy a nemzet bölcsessége és a körülmények szerint akként intézhesse el dolgait, mint legjobb és legtanácsosabb. Ha tehát a ház tőlem, Kossuth Lajostól azt kérdi: republicánus vagyok-e vagy mo- narchista, erre nem felelek, hanem ha azt kérdi: mit akar a kormány, s micsoda politikát követ? Azt mondom: követi azt a politikát, hogy védelmezni kívánja a hazát igazságtalan megtámadás ellen s e védelem közben semmi utat nem akar elzárni, hogy Magyarország ügyei, a nemzet jogai, becsülete és szabadsága alapján úgy egyenlíttessenek ki, mint a körülmények szerint kiegyenlíteni a legtanácsosabb lehet.”10

Kossuth válaszában ugyan nem vallja teljes egészében a cikket magáénak, de lényegében véve ugyanazt mondja, mint Jókai. A Jókai írások tehát az országgyűlés többségének véleményét fogalmazták meg, azt, amit ekkor Kossuth is vallott. Az eltérés az, hogy Kossuthnak ekkor már nemigen voltak illúziói a dinasztiával szemben, míg Jókainak lehettek.

Az országgyűlés Debrecenbe érkezése után egy hónappal Jókai szemlélete még nem egyértelműen antiradikális. De kétségtelen, hogy már ekkor eltá10 Papp D.: i. m.

29