A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Filep Tibor: Író a forradalomban
volodott egy évvel ezelőtti önmagától. Ez nem véletlen. Az európai forradalmak leverése után a dinasztia minden erejét (kivéve az olaszországi erőket) Magyarország ellen fordította. A forradalom sorsa tehát a csatatereken dőlt el. A bukás esetén nyilvánvalóan minden elvész, míg a győzelem (katonai) megteremtheti a lehetőséget a forradalom továbbfejlesztésére, illetve befagyasztására. A katonai események, Görgey váci nyilatkozata egyfajta alapszemléleti változást okoztak ezekben a hónapokban Magyarországon. Ki mondva, ki nem mondva valamilyen módon — az országgyűlési kisebbségtől eltekintve — minden a kompromisszum felé mozgott. Ezt igazolja a Windisgraetzhez indított küldöttség is. De ezek elutasítása után is késznek mutatkozott a nemzetgyűlés többsége, sőt maga Kossuth is a békeülésre — az áprilisi törvények alapján. Ezt a változást a forradalom és a középnemesség jobbrato- lódásnak tekinti Spira György és Andics Erzsébet. Ennek a szemléletnek a kifejlődéséből egyenes vonalon vezeti le a Békepárt áruló, megalkuvó politikáját. „A középnemességen belül bekövetkezett jobbratolódást tükrözte Nyáry Pál baloldali radikálisból béke pártivá vedlése ebben az időben, s ugyanez történt Jókaival.”11 Ez a szemlélet leegyszerűsítése a problémának. Az alap, amiből ki kell indulnunk, a következő: a magyar forradalom vér nélkül győzött, az áprilisi törvények a nemzetet kielégítették! Ezután a köznemesség (a forradalom magyarországi mozgatója) lezártnak tekintette a forradalmat. Rossz szemmel nézte Bécs lépéseit, de a pesti nép, a márciusi fiatalok többet követelő forradalmi megmozdulásait is. így ez az álláspont, amit a köznemesség elfoglal, sajátosan a magyar társadalmi fejlődés következménye. Az a politika is, ami ebből kifejlődik. 1848 őszén mindent megtesz a magyar politika, hogy elkerülje a vérontást. A nemesség nagyobb része késznek mutatkozik békülni a dinasztiával bármikor — az áprilisi törvények alapján. Ezt a szemléletet továbbformálták a decemberi lehangoló események. így tovább polarizálódott a köznemesség: egyrésze még engedni is képes lett volna az áprilisi törvényekből a béke érdekében. Tehát, amint látjuk, a középnesség tulajdonképpen nem csúszott jobbra, alapjában véve azt a koncepciót akarta megvalósítani 1849 januárjában, amit 1848 nyarának végén! Ennek vannak vitatható pontjai, de az kétségtelennek tűnik, hogy a szabadságharc eseményeinek realitásából indul ki, s megfelel a magyar társadalom sajátos közép-kelet-európai fejlődési viszonyainak. A márciusi események szellemét, a következetes forradalmiságot a Március Tizenötödike körül csoportosult radikálisok képviselték. De a fentiek alapján megkérdőjelezném, lehet-e a debreceni képviselőházat, majd a Béke pártot árulónak tekinteni? A forradalom eláruló ja volt-e a Békepárt? Azt hiszem, erre határozott nemmel kell válaszolni, legalábbis a tórnfosz- tásig. Kovács Ljaos, a Békepárt egyik vezéralakja így ír pártja politikai koncepciójáról: „Mi békét akartunk és megértést Ausztriával a megnyert 48-ki alapon, ez alapon békültünk volna bármikor, és végképp kis is bé- kültünk 1867-ben.”12 Tehát a megnyert 48-i alapon, a forradalom alkotmányának alapján. Akkor ez nem jelentheti a forradalom elárulását. Azért kellett a fentieket 11 Andics Erzsébet: 1848—49. Bp. 1968. 5. old. 12 Kovács Lajos: A Béke párt a forradalomban. Bp. 1883. 10. old. 30
