A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Filep Tibor: Író a forradalomban
vül haladó nézeteket vall a nemzetiségi kérdésben! (Az első két pont kísértetiesen összevág Görgey váci kiáltványával!) Jókai politikai eszméi ekkor már messze voltak a radikálisokétól, s azonosak a köznemesség ekkori szemléletével. „Országunk vérbe, lángba van borítva ... Ki idézte elő az iszonyú harcot? ... Mielőtt a harcot elfogadtuk volna, megkísértők a kibékülés útját, nem kértünk semmit, ami nem a mienk, s ígértünk áldozatot mindenből, kivéve alkotmányos jogainkat! Mi nem akarjuk a királyt tórnjától tmegfosztani, hanem azt akarjuk, hogy teljesítse kötelességét, ami egy király kötelessége. Ezt mondjuk mi az eldöntő csaták előtt. Még nem dőlt el a harci kocka, még nem jött el a minden napok vége, még van idő megállni. De ami a harc kezdetén lehetséges volt, az nem fog az lenni a harc végén. Mi ha vesztünk, mindent vesztünk, de a király is mindent elveszthet, ha a sors számára vetett vakot. Mi a harcot nem kezdtük, mi a harcot nem dicsvágyból fogadtuk el, mi megtámadott alkotmányos jogainkat védeni fogtunk fegyvert s mihelyt azok biztosítva lesznek, megszűnünk áldozni a nemzet vérével, s legyen bárki, ki Magyarországot hitünk s meggyőződésünk szerint boldogítani tudja, helyt adunk neki az ország kormányán, más föltétel alatt soha senkinek.”8 Világosan kifejti: 1. A király a felelős a harcért. 2. A küzdelmet nyíltnak tartja. 3. A nemzet alkotmányáért élet-halál harcot vív. 4. A nemzet bármikor kész békülni az alkotmány alapján. 5. A harc végén, ha győzünk, már nem ilyen feltételeink lesznek! (A fentebb említett Görgey-manifesz- tum és a Békepárt politikai elképzelése ugyanz volt: bármikor békülni az áprilisi törvények alapján.) Egy dologban azonban Jókai többet mond: ha nyerünk, már nem ilyen feltételek szerint ülhetünk tárgyalóasztalhoz! Jókai ekkor már nagyon közel áll a Békepárthoz, de még sok mindent őriz meg a márciusi szellemből. Ez a lényeg, ami elválasztja a Békepárttól. Határozott és következetes az állásfoglalása. A másik cikkben már több az ellentmondás. Azt fejtegeti: „Mentül belebb megyünk a harci mozgalmakba, annál több adatunk van arról meggyőződni: hogy sem a császár, sem a praetendens sem tán maga az egész császári család nem factor a mostani eseményekben.” Ezek a meglepő sorok mentegetései a császári háznak. De tovább is megy: „Itt egyesek érdekei dolgoznak! Főszerepet visznek a cseh arisztokraták követelései!” Ez szerzett minekünk ellenségeket, kik midőn engesztelő jobbunkat nyújtottuk, azt felelték: föltétien megadás! E szóról ismertünk rájok. Jaj a dinasztiának, ha ők fognak győzni! Jaj neki, mert barátai helyett ellenségeire bízta jövendőjét. E reakció vezére herceg Wnidisgraetz!”9 Érthetetlennek tűnnek ezek a sorok! Jókai, a márciusi forradalom egyik vezetője annyira járatlan lenne a politikában, hogy naiv mesével akarja meggyőzni az embereket? Hogy Windisgraetz saját szakállára cselekszik. A király nem ellenség, csak a hadvezér? Vagy a király iránti elfogultság mutatkozna meg e sorokban? Voltak hírek arról, amelyek ekkor Magyar- országon elterjedtek: a királyt kényszerítik a nemzet elleni fellépésre. 8 Uo. 9 Papp Dénes: A parlament Debrecenben I—II. Leipzig 1870. és Juhász G.: i. m. 307. old. 28
