A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Varga J. János: A Tiszántúl felszabadítása a török uralom alól

tulációjával a gyulai vár őrsége körül tovább szűkült a gyűrű. A blokád alatt álló erősség sorsa már jó ideje a bejuttatott utánpótlástól és a környék eltartóképességétől függött. Élelmezési gondjaikon Thökölynek messzi földről élelmet szállító csapatai, és a Debrecen, Karcag környékét feldúló, s ott zsákmányoló tatárok igyekeztek enyhíteni. A császáriak ugyanis módszeresen kiürítették és elpusztították a környéket. Először 1687-ben a Maros és a Kőrösök vidékéről telepítik ki számos falu népét Debrecen, Túr és Tokaj környékére.35 Azután 1692-ben Auersperg tábornok katonái rohanják meg Gyulát, kirabolják és felégetik a palánkkal övezett külvárost, miközben a környék 16 faluját, amely a töröknek tartozott adózni, takarmánykészletével együtt felperzselik, lakosságát ingóságaival együtt Debrecen környékére telepítik, hogy szolgáltatásaikat többé ne vehessék igénybe.36

A törökök szorult helyzetükben fenyegető hangú levelet írnak a gyulai szandzsákhoz tartozó Túr, Ványa, Kecskemét, Kőrös és Cegléd lakóinak, hogy a szokásos gabonaszállítási kötelezettségüket teljesítsék. A parancsnak azonban nincs foganatja, hiszen e városok akkor már sokkal inkább függtek a Szolnokon és Szegeden állomásozó császáriaktól, mint a Gyula várába zárt törököktől.37 Tehetetlenségükben könyörgésre fogják a dolgot és így fordulnak a ványaiakhoz: „Esküszünk török hitünkre, a mi nagy Istenünkre, a nagy Mahumetre, fegyverünkre, az anyánk tejére, lelkünkre és életünkre, hogy mi titeket ványai lakosokat újabban oltalmazunk, gondviselésünk alá béveszünk, ... elfutástokért... veszedelmetek nem lészen, csak szálljatok haza ....... minden adótokat alább szállítjuk, megkicsinyítjük, amint elszenvedhetitek engedelmesen cselekszünk.”38 Nagy bajban lehettek a gyulai törökök, hogyha az „Ebek, engedetlen kutyák!” és ehhez hasonló kezdetű levelek helyett ilyent írtak a ványaiaknak.

Dzsaffer pasa 1694 őszén még kétszer tesz kísérletet, hogy Belgrádból, illetve Temesvárból kiindulva átkeljen a Maroson és élelmet vigyen az éhező őrségnek, ám sikertelenül. Thököly, aki jól ismerte a gyulai viszonyokat, ekkor megjósolja a vár közeli elestét, ami hamarosan be is következik. A végínségre jutott őrség parancsnoka, Mehmed pasa tárgyalásokat kezd a császáriakkal. 1694. december 21-én aláírják a kapitulációs okmányt, amely szerint a várat átadják, de „minden ott lakó és őrzés okáért küldött vidéki török puskával, szablyával, ruháival, jószágával, gyermekei-i vei, cselédeivel, lovaival és minden másféle vagyontárgyaival szabadon ...” elvonulhat.39 Miután az uralkodó jóváhagyta a megállapodást, 1695. január 12-én kivonult a török őrség, s ezzel Magyarország tiszántúli része teljesen felszabadult a török uralom alól.

Egy évvel korábban, 1694. január 27-én Franz Hannibal von Mörmann, Max Emánuel bajor választófejedelem bécsi követe a következőket jelentette urának Münchenbe: „Mikor Heisler tábornok január 24—25 táján Felső-Magyarország egy bizonyos helyére érkezett, arról értesült, hogy Nagyváradnál, Debrecennél és Felső-Magyarország más helységeinél délidőben három napot, a következő este pedig négy nagy ívelt csillagot-Tát-'

35 Acsády I.: i. m. 457—458. old. — Kristó Gy.: i. m. 129. old.

36 Szeremlei S.: i. m. 181. old. — Sugár I.: i. m. 279—282. old.

37 Kristó Gy.: i. m. 130—131. old.

38 Uo. 130. old.

39 Uo. 131—132. old. — Sugár 1.: i. m. 324—326. old.

14