A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Műhely - Mervó Zoltánné: Az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal és a Munkaerőtartalékok Hivatala 51. sz. debreceni kirendeltségének iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban (1947-1951)

vagyis a munkanélkülieknek egy igen kis töredéke. A többi teljesen ke- nyértelenül áll és olyan nagyfokú az elkeseredés, hogy ha március 31-ével az állam által szervezett közmunkák megszűnnek, az eddigi nehezen megőrzött közrend teljes felborulása következhet be.”

1947. április 16-i ülésén Debrecen város Törvényhatósági Bizottsága is napirendre tűzte a munkanélküliség kérdését. Megállapította: „a munka- nélküliség Debrecen városában még mindig olyan végletszerű, hogy a szakmai munkaközvetítő hivatal ma is több mint 8000 munkanélkülit tart nyilván. A katasztrofális munkanélküliség oka, hogy az állami közmunkák teljesen szünetelnek, a magánépítési tevékenység pedig egyáltalán nem indul meg”. A törvényhatósági bizottság 1 millió forint államsegélyért folyamodott az Építési és Közmunkaügyi Miniszterhez azzal, hogy „a közmunkák beszüntetése beláthatatlan következményekkel járna és ennek felidézéséért a felelősséget nem vállalja.”

A Hajdú megyei községek 1947 szeptemberi jelentései — melyet a Közmunkaügyi Hivatal számára készítettek — súlyos problémákat tárnak fel. Hajdúsámsonban pl. 2000 azok száma, akiket a téli hónapokban foglalkoztatni lehetne, de nincs munkaalkalom. A munkanélküliség felszámolását egy konzervüzem felállításával vélnék megoldottnak, „mivel a községben káposzta, paradicsom, paprika igen nagy mennyiségben terem.” Ez a megoldás „nemcsak a téli munkanélküliek számát apasztaná, hanem azoknak is kenyeret adna, akik földjuttatásban nem részesültek.” Téglás község arról számol be, hogy a község lélekszámához képest kevés a földterület és nincs semmiféle gyártelep, mely munkalehetőséget biztosítana. Földesen a munkanélküliség okát a mezőgazdasági munkaalkalmak hiányára vezetik vissza. Míg korábban a mezőgazdasági munkásokat a nagybirtok foglalkoztatta, a földosztás után ezek a lehetőségek megszűntek. Csatorna és útépítési munkálatok beindításával lehetne az 5—600 fő munkanélkülit keresethez juttatni. Hajdúszováton nem volt elegendő felosztható föld s így igen sokan kimaradtak a földosztásból. A téli hónapokban kb. 500 munka- nélküli foglalkoztatásáról kellene gondoskodni. Kábán ugyanekkor 1700 fő az ellátatlanok száma. Püspökladányban cukorgyár létesítését sürgetik „mert a tél beálltával a mezőgazdasági munkanélküliek száma eléri a 6000 főt is.” Nádudvaron a munkanélküliség oka „az ipartelepek és a belterjes gazdálkodás hiányára vezethető vissza ... Munkásaink régi munkahelyeikről kiszorultak. így munkásságunk nagy része a püspökladányi vallásalapítvány földbirtokán és a Debrecenhez tartozó Kösélyszeg nagyobb birtokain talált egész évi elfoglaltságot biztosító munkaalkalmat. Ezeket a földbirtokokat most felosztották, de a földosztás során egyetlen nádudvari munkás sem kapott földet régi munkahelyén, hanem visszaszorultak Nádudvarra. Itt pedig a földek legnagyobb része gyenge minőségű fehér, szikes, amelyeket kiosztottak ugyan közöttük, de nem érnek vele semmit, mert a föld megmunkálása munkaidejüket elrabolja ugyan, de ellátásukat nem biztosítja.” Ehhez járult még mindenütt a súlyos aszálykár, mely a kalászosok és kapások 50—90%-át elpusztította. Érthető tehát az aggodalom, amikor piaclehetőséget keresnek a nádudvariak a háziiparszerűen gyékényből készített lábtörlők számára, mert ennek jövedelme segíthetne a téli hónapokban 5000-re becsülhető ellátatlanon. Hajdúböszörményben 1936 földmunkás és 656 ipari munkás várt munkaalkalomra. A munkanél144