A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Műhely - Mervó Zoltánné: Az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal és a Munkaerőtartalékok Hivatala 51. sz. debreceni kirendeltségének iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban (1947-1951)
küliség oka itt a pénztelenség miatt az építkezések stagnálása, a közmunkák hiánya, a mezőgazdasági munkásoknál pedig a magas munkabérek.18 A gazdasági élet és az újjáépítés problémái 1947 tavaszától egyre élesebben jelentkeztek. „A nyár folyamán a munkanélküliség mértéke már Debrecenben volt a legkétségbeejtőbb. Napirenden voltak az elbocsátások s ehhez járult a többszöri В-listázás”19 A szociális ügyosztály 1947 október 3-i jelentése is megállapítja, hogy „városunk legsúlyosabb problémája változatlanul a munkanélküliség kérdése.”20 A szakszervezeti munkaközvetítő hivatalnál nyilvántartott munkanélküliek száma 5600 fő, melyek legnagyobb része segédmunkás, napszámos. Növelte a munkanélküliek táborát az a körülmény, hogy a MÁV által fenntartott közmunkák — pénz hiányában — megszűntek s újabb 1500 ember vált munkanélkülivé. Elégedetlenségük nem egyszer heves tüntetésben nyilvánult meg, elsősorban a város vezetősége ellen. A Magyar Kormány a kétségbeejtő helyzet enyhítésére országos gyűjtési akciót rendelt el. 1947. november 17-én Debrecenben is megalakult az a bizottság, mely a munkanélküliség és aszály következtében válságos helyzetbe került családokat — gyűjtés útján — a társadalom adakozásából segítette.21 Ez a kezdeményezés csak átmenetileg enyhített a rászorulók gondján, de a munkanélküliség kérdése 1948 tavaszán is megoldatlan. „A családok ezrei állanak számottevő kereset és jövedelem nélkül. Ezen családok közül igen sokan még a heti élelmiszer jegyeiket sem tudták kiváltani.”22 A városvezetés a munkanélküliség felszámolását a Tervhivataltól várta, de mint az 1948. június 30-i polgármesteri jelentés megállapítja „ ... a Tervhivatal az építkezésekre és egyéb munkálatokra előirányzott összegeket csökkenti, azt remélve, hogy a mezőgazdasági munkák megindulásával a munkanélküliség is csökkenni fog. Ez a várakozás azonban nem következett be.”23 Lényeges változást jelentett az ipari munkanélküliek számára a Szovjetuniótól kapott nagyobb megrendelés, mely elsősorban a vas és fémmunkások munkához juttatását segítette, sőt a jelentések egyes szakmákban már szakmunkás hiányról is említést tesznek, örvendetes eredményekkel járt 1948 őszén a kisbérietek kiosztása, mely elsősorban a szegényparasztságot érintette, s ezzel a mezőgazdasági munkanélküliséget részben sikerült felszámolni. Az ipari munkanélkülieket pedig a Dohánygyárban és a Dohánybeváltóban megindult őszi szezonmunkáknál foglalkoztatták.24 Sokat tettek a cél érdekében az üzemi bizottságok, melyek a legfontosabb tennivalókat „a termelés ellenőrzésében, a dolgozók mozgósításában, a hároméves terv végrehajtásában, a munkamorál javításában, a termelés fokozásában, az üzemek racionalizálásában, a gyáron belüli munkanélküliség felszámolásában jelölték meg.”25 E körülmény, valamint az időközben végrehajtott államosítások és az a felismerés, hogy 18 Vál. Dok. II. 142. old., Néplap, 1947. február 30., 23., továbbá HBmL. XXI. 505/a. 125., Vál. Dok. II. 225. old. és HBmL. XXIV. 676—535/1947. alapszám. 19 Baranyi Béla: A szocialista termelési viszonyok kialakulása és a szocialista építés Debrecen iparában. In: Debrecen iparának története a kapitalizmus kialakulásától napjainkig. (Szerk.: Ránki György) Db. 1976. 268. old. 20 HBmL. XXI. 512—1063/1947 I. 21 Uo. 51/1948 I. 22 Uo. 521/1948 I. 23 Uo. 1408/1948 I. 24 Uo. 1821/1948 I. és 1734/1948 I. 25 Baranyi B.: A szocialista termelési viszonyok i. m. 274. old. 145
