A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Béres András: A Hortobágyi Állami Gazdaság kialakulása és előzményei
Lajos műszaki ellenőr állásfoglalása is. „A Hortobágy területén Nagyiván község további fejlődésének megfelelően kért települési hely, mintegy keskeny ékalakú földnyelv nyúlik a Hortobágy nagy egységes pusztatestébe. Ezen keskeny földnyelv mintegy földhát átlagos talajszinttel a helyszíne- lési térképeken ellenőrizhetően a szinte állandóan víz alatt álló tocsogók talaj szintjétől mintegy 1,80—2 méter magasságban fekszik. Ezen magassági pontok csak egészen kis területen találhatók, ahol építkezést folytatni lehet. A Hortobágyon ismert tavaszi nagy áradások alkalmával az előbb említett keskeny földnyelv vízállásos területtel van körülvéve. Ez a körülmény kizárja, hogy különösen pincével, egészséges település e területen létre jöhessen. Országépítés szempontjából nem látszik kívánatosnak a Hortobágy puszta még egyéb szempontból nem rendezett nagy egységét ilyen ékalakú földnyelvvel szinte kettéválasztani. Közlekedés szempontjából megközelítése a legnagyobb nehézségbe ütközik, mert a legközelebbi lakott hely bekapcsolása és vasútállomás megközelítése minimálisan 10-—15 km kővel burkolt út kiépítését kívánná meg, aminek mai értéke (1947!) másfél-kétmillió forint körüli összeget igényelne.”17 Figyelembe véve a fentieket, dr. Eperjesi Gábor, az Országos Földhivatal titkára úgy összegezte az elhangzott véleményeket,18 hogy a nagyivá- ni ki nem elégített földigényjogosultak által igényelt terület mai állapotában telepítésre nem alkalmas, ezért annak juttatását — miután azon gazdálkodás s ezzel kapcsolatban a megélhetés feltételei és a létesítendő község fejlődésének lehetőségei nincsenek meg, s így csak egy nyomortanya létesülhetne — kiosztás céljára nem javasolja. Debrecen városa egyébként 28 331 kh földet osztott ki, s a 3400 jelentkező közül 2200 személy részesült juttatásban. Területet adott le Mike- pércsnek, Egyeknek rendelkezésére bocsátotta a Külső-Ohati területeket is.19 Sorolni lehetne még az érveket, véleményeket. A hely csupán ideiglenes előnyei mellett a döntő többség a kiosztás ellen foglalt állást. A debreceni gazdák is többszöri megfontolás után hagyták az egészet a régi állapotban.20 Németh Sándor véleménye szerint „Bármennyire is hóna alá nyúlna az állam a földhözjuttatottaknak, rövid néhány éven belül sem szántó sem legelő nem volna a hortobágyi föld, Debrecen most már nem nagygazda lakosai pedig elesnének a komoly állattartás alapjaitól”. A szétosztott terület pedig lépten-nyomon határkérdések színhelye lenne. Végül többszöri tárgyalás és helyszíni szemle után a nagyivániak eltekintettek a telepítéstől, mert megállapítást nyert, hogy ez a terület csak akkor lenne alkalmas telepítésre, ha előzőleg a vízrendezési és egyéb kultúrtechnikai munkákat elvégeznék. Ugyanakkor figyelembe vették azt is, hogy a Hortobágy a debreceni löszhát része, s annak szinte kizárólagos nyári legelője. A nagyivániak Hortobágyon tervezett földosztása nem valósult meg, de már világossá vált, hogy valami megoldást találni kell a Hortobágy hasznosítására. Az 1947. március 29-én tartott polgármesteni megbeszélésen 17 Uo. Botos Gábor műszaki főtanácsos és Sápi Lajos műszaki ellenőr véleménye, Debrecen városi Tanács műszaki osztály. 18 Uo. 1947. febr. 25. 19 Uo. Hajdú vm. Földhivatal 1162/1947. sz. 20 Uo. 14. old., Németh Sándor oki. gazda, tógazdasági főintéző jelentése az FM-nek, Salamon F.: i. m. 162. old. 126
