A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúnánáson (1945-1956)

A kulturális munka szakmai irányító-tanácsadó szerveként szándékozták megalakítani a Magyar Művészeti Tanács3'* helyi bizottságát. A demokratikus fejlődés elősegítését, a művészet fejlesztését, az emberek és a művészetek közötti jó kapcsolat kialakítását kérte a Nemzeti Bizottság a megválasztottaktól. A következők lettek tagjai a tanácsnak: irodalom, művészet témakörben Szőcs Lajos, zeneművészetnél Czövek Lajos, képzőművészetben Perjés András, iparművészeinél Tóth János, színművészetnél dr. Dankó Imre, építőművészeti szakértőként Kéki Sándor és Seres Sándor, valamint a filmművészetnél Dobos József. Az 1946 márciusában megalakított bizottság azonban nem látta el feladatát a kellő mértékben. Erre utal a helyi szabadművelődési ügyvezető34 35 36 kérése a Nemzeti Bizottsághoz 1947 márciusában a Művészeti Tanács feloszlatása s jogainak a Szabadművelődési Tanácsra való átruházása ügyében. Ez azt is jelentette, hogy csak e tanács engedélyével lehetett Hajdúnánáson műsort bemutatni, előadást tartani. A Szabadművelődési Tanács júniusban országos hírű művészek és kórusok részvételével rendezett egy Kodály- és egy Bartók-estet. Tervezték a vármegyei szabadművelődési felügyelőséggel közösen a korábbi sikeres „Hajdú hetek” felelevenítését, kultúrbemutatókkal, áruminta vásárral, tenyészállat-kiállítással egybekötve. A város egyébként a szabadművelődés céljaira 1946-ban 1000 forintot, 1947-ben 4000 Ft-ot engedélyezett, 1949-re pedig 3000 Ft-ot utalt ki.'*

Ének- zenekultúra

Az előzményekhez az 1859-ben alakított „összhangzatos énekkar”, az 1900- as Iparos Dalárda, az 1903-ban megszervezett Tűzoltó Dalárda, az 1907-es Ifjúsági Egyesület Dalárdája sorolható. Az iskoláknak, különösen a gimnáziumnak mindig kitűnő énekkara volt, az oktatásban, a dalkultúra terjesztésében maradandó érdemeket szerzett Makláry Lajos és Czövek Lajos tanító. 1945. március 4-én hozták létre a Hajdúnánási Ének és Zeneegyletet37 az Iparos Dalkör és a városi dalárda egyesítésével. Célként a magyar és világirodalmi értékes énekés zeneművek bemutatását, a zenei ízlés fejlesztését fogalmazták meg. Szakosztályai a férfikar (heti két próbával), a vegyeskar (szintén heti két próbával) és a zeneszakosztály. Ez utóbbinál vonósnégyest és nagyobb zenekart alakítottak, s ismeretterjesztő zenei előadásokkal kívántak bekapcsolódni a népművelésbe. A fúzió viszont már 1946 kora tavaszán megszűnt, mert a volt dalárda és a dalkör újra önállóan akart dolgozni. A szétváláshoz hozzájárult a Nemzeti Bizottság „mivel mind a két dalárda nagy hírnévre és dicsőséges múltra tekint visz- sza”,38 39 s alapszabályaikban a magyar kultúra előmozdítását, az erkölcs és a köz- művelődés nemesítését fogalmazzák meg. Megjegyezzük, hogy 1950-ben a Városi Dalárda és az Iparos Dalkör újra egyesült, dirigense Makláry Lajos volt.19

Az iskolai énekkarok közül a református általános iskola énekkara 1947 júniusában Budapesten rádiószereplésen lehetett, mivel már több előadáson sikerrel mutatkozott be. A szerepléshez a város segélyt biztosított az énekkarnak, 1949-ben pedig az Iparos Dalkör kapott segélyt.

34 Uo. XVII. 4/1. 1946. ápr. 19. 4.

35 Uo. XVII. 4/3. 36/1947. március 27.

36 Uo. XXII. 301/4. 259—12 262/1948.

37 Uo. XXII. 302/a. 6. 3797—3889/1945.

38 Uo. XVII. 4/1. 1946. január 28.

39 Bakó Endre: A meggyorsult idő. In: Hajdúnánás története (Szerk.: Rácz István) Hajdúnánás, 1973. 440. old.

106