A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni iparoktatás felszabadulás utáni történetéhez (1944-1948)
gyűlése által 1945. május 23-án megszavazott havi 1886 pengős támogatás kevésnek bizonyult, de a segélyösszeg felemelésére a város háztartásának súlyos helyzetére tekintettel nem volt lehetőség. A kialakított tanoncotthonban 35 személy nyert elhelyezést, akik közül 30 a MÁV-műhelyben dolgozott, 5 városi műhelyekben nyert alkalmazást. A tanoncok ellátása 1945 szeptemberéig díjtalan volt, 1946 februárjáig is csak csekély összegű hozzájárulást fizettek. A kalóriarendelet megjelenése után azonban a tanulók kalóriajárandóságuk kétharmadát ellátásuk fedezésére voltak kötelesek befizetni. Az iskolai év végeztével a MÁV-igazgatóság költségvetési fedezet hiányában nem vállalta a tanoncotthon további fenntartását s a többnyire szegénysorsú vidéki otthontalan diákok támogatását a Nemzeti Segély vette kezébe. 1946. július 1-én a Simonyi u. 3. sz. alatt bérelt villalakást rendezte be számukra. Anyagi erőforrásuk társadalmi gyűjtésekből és a minimális összegű hozzájárulási díjakból származott, nem csoda hát, ha a tanoncok élelmezése csupán a létfenntartás minimumát — a napi 2400—2500 kalóriát — biztosította. Az étrend nagyon egyhangú. Reggelire rántott leves, az ebéd: leves és főzelék, hetenként 1—2 alkalommal tészta. Vacsora: főzelék. Húst csak a vasárnapi ebédnél kaptak az otthon lakói. A berendezés egyszerű: 9 db deszkából ácsolt emeletes ágy, 14 közönséges vaságy, 4 asztal, 5 szék, 15 szekrény. Az ágyakba szalmazsákot és 6 db pokrócot a Nemzeti Segély biztosított. Ágyneműről a tanoncoknak kellett gondoskodni, de soknak sem párnája, sem takarója nem volt s télikabátjukat használták erre a célra. A tanulók nevelése teljesen háttérbe szorult, hiszen az otthon felügyeletét mindössze egy altiszt látta el. A Nemzeti Segély által 1946 júliusában pártfogásba vett 35 MAV-tanuló sorsa sokak számára még így is irigylésre méltó volt, nem csoda hát, ha más városi műhelyekben foglalkoztatott tanoncok is helyet kértek az otthonban. A megnövekedett létszám miatt az épület szűknek bizonyult s tágasabb otthonról kellett gondoskodni. Erre a Pavillon-laktanya épületrésze biztosított lehetőséget, melyet különféle állami és társadalmi juttatásokból, minisztériumok által küldött segélyekből rendeztek be. Az otthon 1947. szeptember 7-én történt megnyitásakor a létszám 35 fő volt, de szeptember 15-re már 54-re szaporodott. 45 jelentkező közül mindössze 19 személy elhelyezésére volt lehetőség. A felvétel elbírálásánál kizárólag szociális szempontokat vett figyelembe a bizottság. A 19 új otthonlakó vidéki fiú, teljesen árva, félárva, akiknek hétnél több testvérük ellátása .maradt a családra. Az otthon igazgatását dr. Wittman Ádám középiskolai tanár látta el, aki irányította az otthon életét, a fiúk szellemi nevelését, és fenntartotta a kapcsolatot a mesterekkel/*2 A 78 090/IV./a-1946. sz. miniszteri rendelet előírásai alapján 1947. január 28- án Debrecenben is megalakult a Debreceni Tanoncotthon Felügyelő Bizottsága. Helyet kaptak benne: a tanoncotthont fenntartó Nemzeti Segély képviselője, a munkáltatók részéről Lőrinczy Mihály, a Hajlított Bútorgyár igazgatója és Pikó József bőrgyáros. A munkavállalók részéről: Selyem Gábor asztalos és Tóth László szabómester. A Tankerületi Főigazgató kiküldöttje Müller István tanügyi s. titkár és az Iparoktatási Főigazgató képviselőjeként Újvárosi Imre felsőipariskolai igazgatóhelyettes. A felügyelőbizottság — működése idején — több alkalommal vizsgálta a tanoncotthon életét. Megállapították, hogy az ellátási gondokon túl elsősorban 42 42 HBmL. XXIV. 301/a. — 48/1947. alapszám, 1947. szeptember 22-i jelentés. 81
