A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni iparoktatás felszabadulás utáni történetéhez (1944-1948)
7. A szaktárgyakat olyan szakemberek (mérnökök, iparművészek, ipariskolát végzettek, elsőrangú gyakorló iparosok) tanítsák, akik az egyes iparok szakrajzával, technológiai ismereteivel és árszámításával tisztában vannak. 8. Azoknak az ipari szakmáknak a részére, ahol annak szüksége mutatkozik, a technológiai oktatás keretein belül, a műhelyi demonstrációt be kell vezetni. 9. Tanoncotthonok, internátusok kiépítése. 10. A tanoncoktatást jól ismerő szakemberekből egy olyan szűkebb körű bizottság szervezése, amely bizottság a körzeti szakirányú iparostanonc-iskola szervezetét és tantervét kidolgozza.” A felterjesztésből egyértelműen megállapítható, hogy az iskolai munkában Debrecenben is a szakmai, gyakorlati oldal erősítését, fejlesztését kívánták. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány helyt adva az érdekképviseletek részéről előterjesztett indokokra — 5800/1945. M. E. számú rendeletével az iparoktatási intézmények irányítását 1945. szeptember 1-i hatállyal az iparügyi tárca ügykörébe utalta, helyreállítva ezzel a Hóman kultuszminisztersége előtti állapotot.29 A felszabadulás után az oktatás decentralizálására való törekvés első lépése a 4050/1945. M. E. sz. rendelet kiadásával kezdődött. A földosztás következményeként a mezőgazdasági szakképzést vonták ki a VKM irányítása alól 1945. június 1-i hatállyal s ezt követte szeptember 1-től a kereskedelmi és szakoktatási, valamint az iparoktatási intézmények leválasztása. A szakoktatási intézményeknek ilyen irányú decentralizálását az adott helyzetben politikai okok tették szükségessé. Kétségtelen ugyan, hogy egységes tartalmú nevelés csak centralizált irányítás mellett lehetséges, de ugyanakkor a szakmai továbbképzés feladatait az iskolák államosítása előtt nem lehetett másként biztosítani. A tömegek politikai meggyőzése és a politikai célok mögötti felzárkózásának ideje 1945-ben még nem érkezett el. A rendelet szerint az iparoktatási intézmények nevelésügyi kérdéseinek és a közismereti tárgyak oktatásának irányelveit a továbbiakban is a VKM határozta meg. A köznevelés egységének biztosítását célozta a VKM kiküldötteiből alakított tárcaközi bizottság működése. Ez a bizottság volt hivatott a kultusz- tárca részéről felmerülő kívánságok gyakorlati végrehajtását megszervezni. Ugyanakkor a 80/1946. M. E. sz. rendelettel életre hívott Országos Iparoktatási Tanácsban a VKM képviselői is helyet kaptak, míg az Iparügyi Minisztérium kiküldöttei a Köznevelési Tanácsban képviselték a szakoktatási tárcát.30 Az 5800/1945. M. E. sz. rendelet megjelenése után és végrehajtása során a szakoktatás hovatartozásának kérdésében a vélemények megoszlottak. Voltak, akik pozitívan értékelték a kormánynak ezt a lépését, de akadt ellenzék is. Utóbbiak kétségbe vonták a szakoktatási intézetek élén álló — általában mérnökigazgatók —, valamint a szakminisztérium személyzetének nevelési készségét; aggodalmukat fejezték ki az irányban, hogy a különböző iskolatípusok tanulói a főhatóságok intenciói alapján nem kapnak egységes nevelést. A nevelés egységének biztosítását kizárólag a tankerületi főigazgató irányítása alatt látták volna megoldottnak.31 Az Iparügyi Minisztérium visszautasította az ellene zúdított vádakat. Kifej29 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 5800/1945 M. E. sz. rendelete az iparoktatási intézetek felügyeletének és igazgatásának újabb szabályozásáról. Magyar Közlöny 95. sz. 30 UMKL. XIX—F—1—kk. 2. — 1786/1948. 31 Uo. 78
