A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni iparoktatás felszabadulás utáni történetéhez (1944-1948)
tették, hogy „véleményük szerint a szakoktatási intézeteknél a szaktárgyak oktatása és a szaknevelés a legfontosabb. Az iparoktatási intézetek diákjait elsősorban szakemberekké kell nevelni, mert az ipari életnek jól képzett szaktudással rendelkező emberekre van szüksége. Ez ma termeléspolitikai és újjáépítési kérdés. Az iparban rendkívül fontos, hogy a munkásság és a mérnökök között megfelelően képzett műszaki gyakorlati emberek legyenek. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az iparoktatási intézeteknél a szakoktatás kidomborodik. Így biztosítható, hogy azok nem az általános tanügyi hatóságok ..., hanem azok fölött az Iparügyi Minisztérium hatóságai gyakorolják az irányítást.”32 A rendelet végrehajtásának első lépéseként került sor a Magyar Iparoktatási Főigazgatóság megszervezésére, mely biztosította az iparügyi miniszter főhatósága alatt álló iparoktatási intézetek feletti közvetlen főfelügyeletet. A feladatok ellátására a miniszter Pénzes Zoltán gépészmérnök, okleveles középiskolai tanárt nevezte ki. A főigazgató 1945. november 10-én kiadott körlevelében az igazgatók számára megjelölte a feladatokat s segítségüket kérte:33 34 35 „Súlyosan sebesült magyar iparoktatásunk talpraállításában és újjáépítésében való együttműködésre bizalommal hívom munkatársaimat.” — hangzott a felhívás. Hivatalba lépésekor elsőrendű feladata volt az iskolák irányítását és igazgatását ellátó személyek: az igazgatók, helyettesek, a rendes, főhivatású és óraadók, az irodai alkalmazottak és altisztek számbavétele s a tanulmányi munkáról való tájékozódás. Az 1946. január 12-én összeállított jelentésből megállapítható, hogy a fiú- és nőiparostanonc-iskolában az 1945/46. iskolai évet szeptember 10-én kezdték. 22 fiú és 9 leányosztályban a beiratkozott tanulók száma: fiú 642, leány 265; még mindig csaknem 50%-a a háború előtti létszámnak. Főhivatású tanárainak és hitoktatóinak száma: 11, de ezek közül két tanár szolgálattételre még mindig nem jelentkezett. A tantestület munkáját segíti 2 nem teljes óraszámmal működő óraadó tanár, valamint 3 szakoktató a cipész és cipőfelsőrész-készítő, a hentes és mészáros, valamint a női szabó szakmából. Minthogy a téli tüzelő beszerzésére a szükséges fedezetet az iskolát fenntartó Debrecen város nem tudta biztosítani, november 20-tól január 31-ig az iskola kénytelen volt a tanítást szüneteltetni, annak ellenére, hogy tanulói 90 m3 tűzifa kitermelését maguk végezték. A kitermelt fa árának előteremtése és a szállítási költségek biztosítása is csak a tanulókra személyenként kivetett 10 000 P. összegű fűtési díj fejében vált lehetővé s így február 1-től megoldódott az iskolákra súlyos teherként nehezedő tüzelőanyag-beszerzési gond.3'1 Debrecen város nőipariskolájában — mely az iparostanonc-iskolával közös igazgatás alatt állt, I—III. osztályában mindössze 30 tanuló oktatásáról kellett gondoskodni. Az ipari szakoktatás számára megoldatlan probléma volt a vidéki iparosta- noncok oktatása. Tudvalevő, hogy a vidéken élő tanoncok legnagyobb része az úgynevezett általános irányú tanonciskolát látogatta, ahol a szakmájának megfelelő korszerű képzést nem tudták számára biztosítani. „Csip-csup kis ipari tanonciskolák ezek, melyek se tantestület, se felszerelés, hely és szemléltető eszközök terén nem érdemelték meg a tanonciskola nevet.”3' 32 Uo. 1946. február 13. 33 HBmL. XXIV. 501/b. — 5857/1945. 34 HBmL. XXVI. 607/b. — 201/1946. 35 Rácz Imre: Az ipar és iparoktatás fejlődése, különös tekintettel Debrecen ipar- és iparoktatása történetéhez. Kézirat. Db., 1955. 142. old. 79
