A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Törekvések a tulajdonviszonyok megváltoztatására Hajdú-Bihar megye iparában (1944-1946)
csolatos rendelete a Magyar Közlöny 1945. február 18-i számában jelent meg, feladataként fogalmazta meg az üzemen kívül levő gyárak termelésének megindítását, a gazdasági életnek a háború utáni megszervezését. A rendelet előírta azt is, hogy minden olyan vállalatnál, ahol legalább 50 alkalmazottat foglalkoztatnak, üzemi bizottságot kell alakítani. Az ennél kisebb létszámmal dolgozó vállalatnál pedig bizalmiegyéneket kell választani. Az üzemi bizottságok széles körű joggal lettek felruházva. Hatókörük kiterjedt a kérdéses üzemnek a munkaviszonyt illető összes ügyére, nevezetesen a munkabérre, munka- és szabadságidőre, a dolgozóknak a munkaviszonyból eredő jogainak érvényesítésére, a termelői közösség gazdasági és jóléti érdekeire, különösen családvédelemre, üzembiztonsági, egészségügyi berendezésekre, kulturális, szociális intézményekre, a balesetek elleni védekezésre. A rendelet a továbbiakban az előzőekben felsoroltakon kívül, vagyis a dolgozók érdekvédelmén túl az üzemi bizottságok feladatává tette az alkalmazottak kötelességeivel való törődést is. A gyári munkarend és munkafegyelem kialakítását és betartatását, a jobb és gazdaságosabb termelés előmozdítását. Ez utóbbiakat azonban — miként a rendelet szövegezéséből érzékelhető — a közösség és nem a tőkés érdekében írták elő. Ráadásul a munkaadók ellenőrzését több szempontból e korai rendelet is lehetővé tette. Így pl.: „ ... a munkaadók tartoznak az üzemi bizottságnak negyedévenként pontos jelentést tenni a vállalat helyzetéről, üzletmenetéről és a munkapiac várható alakulásáról.” Bizonyos nagyságrendű vállalatok esetében az üb-nek az is módjában állt: „ ... szakértők útján az üzleti könyveket is megvizsgálja”. Lehetősége volt a bizottságnak — részvénytársaságok, szövetkezetek esetében — az igazgatóság, illetve a taggyűlés ülésein való részvételre is, s a bizottság képviselőjét ezeken a fórumokon „teljes tanácskozási jog” illette meg. A későbbiekben az üb-ről újabb intézkedés jelent meg, s ez az eredeti rendeletnél radikálisabb gyakorlatra támaszkodva az üzemi bizottságok létrehozását kisebb vállalatoknál is lehetővé tette működési jogkörét pedig tovább szélesítette. Mindenképpen helyén valónak látszik tehát az a megállapítás: „... a fel- szabadulás után — még az Ideiglenes Nemzeti Kormány debreceni tartózkodása idején — az üzemi bizottságokat életrehívó és a földreformot megvalósító rendelet volt az a két jelentős történelmi lépés, amely leginkább kifejezte, hogy Magyarországon alapvető történelmi átalakulás van kibontakozóban. A munkásellenőrzést törvényerőre emelő rendelet azért volt igen jelentős, mert az üzemi bizottságok következetes tőkekorlátozása végső soron már a kisajátítást, a későbbi radikális államosításokat készítette elő.”10 11 Nem volt még szó róla, de az üzemi bizottságok működésének fontos területe volt a tulajdonosokkal folytatott küzdelem is. Gyakori esetként fordult elő ugyanis, hogy a tőkés elmenekült, magával vitt értékes gépeket, nyersanyagokat. A városba visszatérve üzemét újból saját irányítása alá akarta vonni. Közben azonban a Kommunista Párt több úton-módon, nemegyszer a Néplap hasábjain keresztül felszólította a munkásokat, hogy foglalják el az elhagyott üzemeket, gondoskodjanak a maguk munkalehetőségéről, a társadalom ellátásáról, hozzanak létre kollektív üzemeket.11 10 Berend—Ránki: A magyar gazdaság... i. m. 232. old. és Baranyi Béla: Az ipari termelés megindítása Debrecenben a felszabadulás után. TÉF. Db., 1976. (Szerk.: Serflek István) 19—20. old. 11 Néplap, 1944. november 18. 20
