A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Tóth Béla: Első magyar nyelvű "irodalomtörténetünk" szerzője: Segesvári István

tehát Bécsbe és fogott hozzá a munka lefordításához (ha már éppen nem készen vitte azt magával, s ott csak a nyomtatásra került sor).

A fentieket is figyelembe véve, történelmietlen dolog lenne tehát akár Hatvani, akár Segesvári s a többiek felfogását egy legyintéssel „reakciós”-nak minősíteni. A 18. század szellemi viszonyainak egyik jellemző s éppen nem elszigetelt jelensége volt az, amit többek között Derham müvének a század végéig megjelenő kiadásai s az európai nyelvek sorára történő fordításai bizonyítanak.

Segesvári munkájának jelentősége azonban ma már elsősorban magyar nyelvi és irodalmi törekvéseinek hangoztatásában (és megvalósításában) áll. Ez utóbbiakat a fordítás elé írt, Teleki József grófhoz (1738—1796) intézett 43 (XLIII) lapot kitevő ajánlásában adja elő.2° Ez az ajánlás ugyanis teljes egészében a magyar nyelv védelmezése, buzdítás ennek művelésére. E cél érdekében a magyar nyelvűség szempontjából végigtekinti egész irodalmunkat a „honfoglalástól” (kettős honfoglalás!) a saját koráig.

Már első mondatában hangot ad legfőbb szempontjának: kevesli „a Magyar Nyelven írott, vagy a’ Magyar Nyelvre fordított Könyvek” számát. A hiány okát az ősi vallás felcserélésében látja. Ennek következtében őseink „írásukat elváltoztatták” s az esetleg meglevő „Kéz-iratotskákat” megsemmisítették. Hivatkozik e kérdésben Bél Mátyás és Komáromi Csipkés György tanúságára (VII.). Maga Szent István is egy „Római Nyelven írott Decretum”-ot hagyott fiára. Ettől kezdve a latin írásbeliség vált uralkodóvá Magyarországon főleg az új hit papjai, szerzetesei révén. Pedig Attila ,,a’ régi magyarok ama győzedelmes fejedelmek”, még nemcsak szerette, hanem terjesztette is a magyar nyelvet (IX— X.). A középkor „setét Századaidban azonban nemcsak nálunk, hanem egész Európában a latin nyelv volt az úr. A diplomák, a törvénykezés, az iskolázás nyelve a latin volt nálunk is. A magyar nyelvet „tsak a tudatlan község ajjakai őrzötték meg” (XII.). Itt példának idézi Pray és Horányi nyomán a Halotti Beszédet. — A könyvnyomtatás általában segített ugyan az anyanyelv terjedésében, de nálunk kezdetben még ez sem. Maga Corvinus Mátyás sem pártolta a magyar nyelvet. „Hlyen móddal, még ebben a Században is míveletlen hevert a’ szegény Magyar Nyelv.” (Példának idézi Pray nyomán a Margit legenda szavait.) A magyar nyelvű könyvek nyomtatása csak a 16. században kezd lábra kapni Komjáti Benedek, Pesti, Sylvester, Heltai, Melius, Félegyházi, a két Károlyi, a két Beythe, Bogáti fordítása és eredeti munkái révén (XVII—XVIII.). „Voltak ebben az időben sok szép Magyar Poetáji is a’ két Magyar Hazának. Batizi, Dévai, Szegedi, Gyöngyösi, Csapódi, Bornemissza, Tinódi, Göntzi” (XXI.). De a hadakozások, német betelepítések megakadályozták a magyar nyelvű írók és olvasók szaporodását s a magyar nyelvűség kibontakozását. „А XVII. században mégis sokkal több Magyar Könyvekkel gazdagíttattak meg a Magyarok, mint az azelőtt való időben” (XXIII.). Volt magyar biblia, s „Némellyek a Grammatica Régulákra húzták a’ Magyar Nyelvet” (Géléi, Csipkés Komáromi, Peresz- léni), s lett: „Molnár A., Miskoltzi Gáspár, Párizpápai, Apátzai Csere”, akik „hasznos Magyar Könyveket írtak” (XXIV.). „Voltak sok szép Magyar Poéták is”, Bado (így), Szegedi, Gyöngyösi, Kóródi, Örvendi.” „Leg-szebb és leg-ele- venebb gondolkodású Poeta volt Gyöngyösi István.” (XXV.) Említi Pázmány Péter magyar nyelvi öntudatát. A török is inkább segítette, mint gátolta a ma- 25

25 Az ajánlást Szőnyi Benjáminnak, Márton Istvánnak, Láczai Józsefnek, Sándorffy Józsefnek a fordító érdemét magasztaló versei kísérik. Az utóbbi három főleg a magyar nyelv fejlesztésében szerzett érdemeit emeli ki.

194