A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Tóth Béla: Első magyar nyelvű "irodalomtörténetünk" szerzője: Segesvári István

gyár nyelv terjedését. Nagy ártalmára volt viszont a magyar nyelvnek a protestáns papok (250-en) gályára hurcolása, mert a 16., 17. sz.-ban ezek a „belső személyek” voltak a magyar írás legfőbb művelői, terjesztői, a nyelv pallérozói, A század végefelé — ezért is — újból hanyatlani kezdett a magyar nyelv (Mis- koltzi, és Pápai panasza Szótára bevezetésében (XXVIII—XXIX.).

Egyéb akadályok, háborúk, vallási villongások, az olvasók kevés száma „a buzgó Patrónusoknak szűk voltok miatt” s ,,a magunk belső Rendünk között való sacra invidia miatt” — s az ország sok nyelvűsége miatt továbbra is a deák nyelv maradt az uralkodó, ,,a’ mellyel éltek ekkor is a Nemzet Tudósai s Nagy- gyai” (XXXII.). Bőd Péter és Kollár Ádám is aggódva nyilatkozott a magyar nyelv jövőjéről. Utóbbi: „Félő, hogy a’ Magyar Nyelv szinte úgy halgatásba ne mennyen, mint ahogy halgatásba ment a Kunok Nyelve” (XXXIII.). S jóslatuk már-már beteljesedett a német erőltetése miatt is. De most „éppen ebben a’ XVIII. Században, a’ mellyben mind inkább kezdett elhervadni — fel-éledett: ennek a Századnak éppen abban az utolsó felében, — szemlátomást nevekedik és kellemetes virágokkal kezd ékeskedni.” (XXXIV.). 1789-ben II. József magyar nyelvű Diplomában tett ígéretet Diétának tartására. „Repes a szívem örömömben”, írja az 1791. évi Diéta határozatáról, melyben „Hazánk Böltsei-----------elvégezték, hogy a’ magyar nyelv legyen a’ Hazába az Anyai és törvényes Nyelv” (XXXVII.), amiben Telekinek s a többi főrendnek is nagy érdeme volt. Idézi a Mindenes Gyűjtemény versét (IV. negyed, 1750., (?) 345. 1.):

Musák pendítsétek háládó hárfátok,

Számkivetéstekből vissza hitt Hazátok.

Az írók nekibuzdultak: „vagy eredeti munkákat botsátanak világosságra”, vagy fordítanak. „így szorgalmatoskodnak most már sok jól gondolkodó Hazafiak, a’kiknek igaz vér folydogál ereiben” (XXXIX.). „Az a forró szeretet, a’- mellyel Nemzetemhez ’s Anyai Nyelvemhez gyermekségemtől fogva viseltettem” — írja —, indította őt is e könyv lefordítására, s azért ajánlja művét Telekinek, mert az hasonló céllal forgolódik mind az országos, mind az egyházi (ref.) ügyekben, s aki „az egész Magyar Égenn, a Magyar Tudósoknak első nagyságú csillaga” (XLII.).

* * *

Mindebből kiviláglik, Segesvári fordítása vallási célzata mellett inkább a II. József halála után kitört nemesi-nemzeti felbuzdulásnak köszönhető, amelynek szele még Csokonai költészetének vitorláiba is belekapott, — mint a felvilágosodás nyelvi törekvéseinek. Történelemszemlélete is a szittya-magyarok körébe utalja. Inkább Dugonics rokona, mint Bessenyeié, vagy pláne a Kazinczyé. Példaképeivel együtt ő is még mindig Gyöngyösit tartja a legnagyobb magyar poétának. Ebből a szemléletből született munkája bevetése is, de ennek köszönheti legfőbb érdemét, magyar nyelvűségét is. A fordítás világos, értelmes magyarságú, szinte purizmusra törő. Amit magyar szóval ki lehet fejezni, arra nem használ idegen szót. A „gravitas”-t pl. következetesen „nehézséginek fordítja. Magyarító szándéka, újító kedve néha erőltetettséghez vezet, annál is inkább, mert fizikai, természettudományi szaknyelvünk még kialakulatlan volt (Nehéz-mérő, Meleg-mérő, általiója négyese, egyenes lehullás, kézi orvos = chirurgus stb.), de nyelve, magyarító igyekezete megérdemelne némi figyelmet a nyelvészet, főleg a nyelvújítás kutatói, a természettudományi szaknyelvünk ki195