A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Benkő Ferenc: Csáti Sámuel debreceni patikárius élete és működése
fizetése 64 forint volt és teljes ellátás. A leltár elkészültéről is értesülünk és 1746. június 24-től kezdve Csáti a provisor. Provisorságának utolsó éve az 1753- dik esztendő lehetett, mert az 1754. évi patikai elszámoláson már a„Kazay Sámuel Provisor” aláírást találjuk és az írás is az övé. A nagy hírre szert tett Kazay Sámuel neve Csátinak az 1751-ik évről beadott elszámolásában fordul elő először a debreceni patika irataiban. Volt Csátinak még egy másik patikuslegénye is, aki 1750-től kezdve dolgozott a patikában „Pa- tikárius Legény Schwartz Sámuelnek esztendőn által váló fizettsége a die Juny 750, a mikör a Patikában szolgálni kezdett határoztatik 50 Rhénes forintra; in- tertentiójáért pedig rendeltetik hetenként 1 Ft 8 xr (krajcár) az addig való mód szerint.30 Schwartz Sámuelnek később Iglón volt patikája. Ez onnan derült ki, hogy a kőszegi Arany Egyszarvú patikában az 1790. dec. 29-én tartott vizitáció alkalmával az akkor érvényes Lumnitzer-féle jegyzőkönyv-formula szerint a jegyzőkönyvbe a segéd (subiect) adatait is be kellett diktálni. így írták be, hogy Benigny Károly subiect, aki Iglón született „a patikus-mesterséget ugyanazon a helyen Schwarz Sámuelnél tanulta”. Olyan kevés volt akkor még hazánkban a patikus, hogy a hajdani debreceni legényt joggal tarthatjuk azonos személynek.31 A színmagyar Debrecenben a XVIII. század derekára a jól fizetett provisori állásra már magyar patikusok pályáznak, de még mindég idegen segédeket kell alkalmazni. De Anno 1751 Patika Jövedelemrül való Számadás címmel adta be az ifjú Csáti Sámuel az évi elszámolását, amely most a Hajdú- Bihar megyei Levéltárban található. Apró részleteiben betekintést nyújt a patika üzemvitelébe és a korba, amelyben íródott. Külzetén a „Patikárul de Anno 751. No 8 — Revisae Senatu et 14. july 752” felírás található. Abban az évben Domokos Márton volt a főbíró, apja a későbbi híres politikus főbírónak Domokos Lajosnak. A két patikainspektor pedig: D[ominus] Sámuel Szeremley Senátor és D[o- minus] Georgius Buzinkay Physicus ordinarius (Ci [vita] tis) íendes városi főorvos. Buzinkay neve mellé a „non jurat” (nem esküdött) megjegyzést tették. De külöil esküre nem is volt szükség, hiszen a már előzőleg felesküdött városi orvosnak amúgyis ellenőrzési joga volt a patika felett. Régi szokás szerint mindnyájukat már az előző év végén, 1750. dec. 24-én megválasztották a következő évi tisztségükre. Az elszámolás Magyar forintban (florenus urigaricalis) történik, amelyet U. ft., vagy Ung. ft-nak rövidítettek. Egy magyar forint = 100 dénár. Az egyes bevétel, ill. kiadások csoportosítása a következő: „Pénz Perceptio (bevétel) — Erogatio (kiadás) — A Tanátsbeli Urak Deputatumokban kiadott Orvosságok árvának Specificatója — Kinn lévő Adósságok — Égettbor Perceptio — Erogatio — Ad necessitatem Inclyt Civitatis data sunt Seqventia (A következők adattak ki a Nemes Város Szükségére) és végül a Patika Szükségére lett Költségek Specificatója” „a Patika Jövedelemrül való Számadás” — „Patikához illendő Materiálékat percipiáltam Bécsbül melynek ára tészen Uft. 478 dén. 64.” A gyógyszereket már régen Bécsből szerzik be évente kétszer, ősszel és tavasz- szal. Előzőleg II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Borószlóból rendelték Sziléziából és a tokaji bor forgalmának az útján szállították. „Pénz Perceptio Materiálék és Orvosságok árrából jött be Kész Pénz Unft. 30 HBmL. IV. A. 1011/a. 45. 31 Grabarits István és Szigetváry Ferenc: A két kőszegi patika 1790. évi vizitációs jegyzőkönyve. Gyógyszerészet 25. sz. 1981. XI. 430. old. 182
