A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Benkő Ferenc: Csáti Sámuel debreceni patikárius élete és működése
2246 dén. 96 — Tisztel Tabajdi János Ür fizetett adósságot Unft. 4 dén 94 Summa Pceptionis = 2251 Unft. és 90 dén.” Tabajdi tiszteletes úr az adósságát mindössze 21 év múlva fizette meg. Az ilyen késedelmes adósságok megfizetése egyáltalában nem ritka a provisorok adósságlistáiban, amelyeket külön vezettek. A be nem hajtható adósságok felszaporodása is volt az egyik oka annak, hogy a királyi biztos a patikának, mint hasznot nem hajtó üzemnek az eladását sürgette a tanács akarata ellenére. Erogatio cím alatt találjuk a patika évi bevételét, összesen 2251 ft és 90 dénárt, amelyet negyedévenként szolgáltattak be az „Oeconomicus Perceptor Uramnak”, ebben az összegben szerepel az a 232 ft és 26 dénár is, melyet a „Patika kö- zöséges Szükségére egész Esztendő által” költöttek. „A T. N. Tanácsbeli Urak Deputatumokban kiadott Orvosságok árvának Specificatiója”. A Városi Tanács 1744-ben utasításokat adott ki a provisornak a gyógyszertárvezetés, az orvos és gyógyszerész közötti viszony és más kérdések rendezésére. Ezen utasítások 17-ik pontja szerint: „A főbírónak évenként 20 magyar forint ára gyógyszer jár, a firmendernek ugyanannyi, egy szenátornak ugyanannyi, a jegyzőknek egyenként 15 forint ára. Cukros készítmények, cupe- diae, aromatica nem járnak nekik.” A cupedia Pápai Páriz szótára szerint ,Csemege, Édes étketske” volt, az aromatica pedig „fűszerszámok”-at jelent. A spe- cificátióban a főbíró, patikainspektor, az orvos, szenátorok nevét találjuk. Itt tüntetik fel azt is, amit a város szükségére vettek igénybe. A „Kinn lévő Adósságok” összesen 43,36 ft-ot tesznek ki. Érdekesebb név az adósok közül „Posta Mester Fáy Ű” az első debreceni katolikus tanácsnok, a későbbi polgármester és „Harmintzados Zaffiri Ü”, a tricesimator. Neve után ítélve bevándorolt, olasz tisztviselője a császárnőnek a színmagyar Debrecenben;12 Jó ismerősünk a patikai adósok listájából, ahonnan a neve hosszú éveken át nem marad el. Az „Egettbor Perceptio és Erogatio szerint N. Csáti György és Csáti István égettbor inspektoroktól (Inspectores Vini Cremati) 420 itce égettbort32 33 vett át Csáti. Az erogatio szerint ebből csinált ebből 190 itce rosolit.34 A többiből pedig patikabéli orvosságokat, tinctúrákat, essentiákat, spiritusokat és amint írja „kéttszeres vizeket”, amelyek alatt több fajta növényből destillált víz (Aquae compositae) értendő. A már említett utasítás 16-ik pontja szerint: „mindaz ami a borszesz (vinum sublimatum), tea, kávé, dohány eladásából befolyik, külön kasszában tartandó, s az eladott mennyiségekről jegyzék vezetendő”. Feltétlenül a felsorolt és akkor a patikában árult élvezeti cikkek közé tartozott a rosolis is, a kedvelt édes pálinka. „Ad 'necessitatem Inclyt[ae] Civitatis data sunt Ex Apotheca seqventa” (A Nemes Város szükségére a Patikából a következők adattak.) A városházára leggyakrabban tintát vitettek, meg pecsét-viaszt. Decemberben és januárban boróka-bogyót füstölésre, füstölő gyertyácskákat (Candelae fumales). Kellett egy kis fűkeverék ürmösbor készítésére, egy kis rosólis, biztosan valakit megkínál32 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. Db., 1871. 33 Égett bor = vinum crematum = borpárlat. 34 Rosoli, vagy rosolis nevéről és eredetéről: Rosoglio — az olasz rosolare igéből = a. m. főzni, aszalni. Így hívnak különböző olasz narancsból, narancsvirágból és fűszerekből készült s náddal körülcsavart üvegekben árusított likőröket. Némelykor a maraschinót is R.-nak nevezik (Révai Nagy Lexikona 16. köt. Bp., 1924. 370. old. A régiek édes arany vize (aqua aurea), mellyel mindent gyógyítottak leginkább Drosera (harmatfű) levelekből készült. Olaszországban likőrt készítettek belőle, mely a „ros solis” (napharmat) nevet kapta. Révai Lex. 5: köt. 756. old. 183
