A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Bársony István: Paraszti (mezővárosi) kézművesség Bihar megyében a XVIII. sz. végén
pülésen azonos. (Vértes 12, Acsád és Monostorpályi 10—10 ft.) Találkozunk még másutt is egyenlő nagyságú jövedelmekkel, ezeknek azonban a szintje igen alacsonynak tekinthető. Bélfenyér kilenc bognára mind 3—3 forint, Lunkaurzest 12 szénégetője pedig 2—2 forint jövedelmet mondhat magáénak. Remete három kézművese 4—4 forint után adózik! Minimális jövedelmi különbséget mutatnak egyebek között Tárkány, Pap- mezőszelistye (2—3 ft); vagy Rézbánya (3—4 ft) adatai. A jövedelmek megoszlásához hasonlóan igen változatos kép rajzolható a kézművesek állattartásáról is. A települések etéren mutatkozó jellegzetességeiből az alábbiakat látjuk célszerűnek ismertetni. Belényesen összesen 6 ökör van kézművesek kezén, domináns a tehén-, ló- és sertéstartás, de azok is kis számmal. A felsőverzári iparosok közül tizenegynek ökre is van (2X1, 9X2); tehén, sertés is gyakori, kevés a ló. Fonácán az eddig ismerteitekhez egyszer tíz, egy esetben pedig tizenhat juh tartása csatlakozik. Diószegen ökör egyáltalán nincs összeírva mesterembernél; tehén és ló is igen kevés, s csak valamivel több a sertés. Szabó Ferenc (szabó) 1 tehene, 2 lova, 3 sertése messze kiemelkedik az átlagos jószágszámból! Margitán mindenből kevés jószágot írtak össze; 14 gazdánál viszont 42 méhkast jegyeztek fel! Köbölkúton viszonylag jelentősnek mondható ökör- és sertésállomány, viszont mindössze három tehén és két ló! De van, akinek 4 ökre van; másnak pedig 6 sertése. Szalonta: mindössze 2 ökör, viszonylag kevés tehén (9); jelentősebb számú ló (15) az összeírás rovataiban feljegyezve. Árpádon szintén kevés az ökör és a tehén, ló egyáltalán nincs; a leggyakoribb a sertés. Telegden mindössze négy gazdánál írtak össze ökröt, közülük is egy zsellér! Kicsi a lovak száma is, a leggyakoribb a tehén. Igen korlátozott a sertéstartás. Két kézművesnek van nyolc kas méhe is! Velencén mindössze 1—1 növendék és tehén került összeírásra! Várad- olasziban ökröt egyáltalán nem írtak össze, inkább a ló-, valamint a tehéntartás a jellemző! Juhot (hatvanat!) is egyedül a hentes Nagy Mihálynál jegyeztek fel! A legtöbb ló (2X6) két görög kereskedőé! Váradon szintén a tehén- és a lótartás a meghatározó. Ökröt csak Stájer János (kőműves) tartott, egyébként messze neki volt a legtöbb jószága. (Hat ökör, öt növendék, egy tehén, négy ló és ötven sertés!) Bélfenyér kilenc bognárjának mindnek van legalább kétféle jószága; az élesdi három csizmadiának viszont semmiféle nincs! Kismarja három iparosa közül egynek három lova, a másiknak egy tehene van, a harmadiknak nincs jószága. Püspökiben a kézművesek felénél nincs jószág összeírva! Az acsádi hat salétromfőző közül öt tehenet és sertést tart, a hatodik pedig csak tehenet. Hasonlóak Monostorpályi és Vértes salétromfőzőinek állattartási viszonyai is! Berettyóújfaluban a tíz iparosból négynek semmiféle jószága nincs, ökröt egyet sem írtak össze; kevés tehén, ló és sertés jellemző egyébként is! Otto- mányban, Szalacson szintén igen kevés a jószág! Szentjób 14 iparosánál feljegyzett jószágszámok: ökör 2 (!), tehén 9; ló 2 (!), sertés 6. Lunkaurzest minden szénégetőjének van tehene és sertése; többnek ökre és lova. Mertse Györgynek 18, Kotor Tornának pedig 16 juha is! A jövedelmek nagyságának vizsgálatakor láthattuk, hogy igen tekintélyes azoknak a kézműveseknek a száma, akiknek a megélhetés biztosításához növények termesztésével is kell foglalkozniuk! Most a kézművesek által művelt földek kiterjedésére, s azok hasznosítási formáira vetünk néhány pillantást. Belényesen meghatározó a kevés búza és kukorica vetésterület, néhány esetben fordul elő a 170
