A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Bársony István: Paraszti (mezővárosi) kézművesség Bihar megyében a XVIII. sz. végén

írtak össze a zsellére mellett! A szabó Ungvári Ferencnek Váradon a 12 forint jövedelem mellett semmi egyebe nincs összeírva! A kocsubai Csohota Ferenc 1 ökör, 2 tehén, 1 ló, 4 sertés, 10 juh; 4 cubulus búza, 1 zab és 2 kukoricavetés birtokosa, valamint 3 ft bognár szakmából származó jövedelemé. Kotor Tornának Lunkaurzesten 2—2 növendék állata és tehene, 1 lova, 3 sertése és 16 juha; 3 cubulus búza, 2—2 zab és kukorica vetése volt. Emellett szénégetéssel is foglalkozott, ami 2 ft jövedelmet hozott számára.

A következő probléma a kézművesek jövedelmi viszonyainak elemzése; mi a helyzet ezen a téren? A szélső jövedelemhatárokat tekintve megállapítható, hogy alkalmasint igen nagyok lehetnek. A legszélsőségesebb példát Várad és Váradolaszi nyújtja; ahol a két szélső határ 4 és 150 forint! Az ezt követő felsőhatár azonban már mindössze 20 ft! (Belényes, Püspöki). Annak a nagyfokú koncentrációnak egy újabb bizonyítékául, amelyik Várad és Váradolaszi kézművességének, iparosságának helyzete jellemzi, szabad legyen feltüntetnünk e két település esetében a 20 ft, vagy annál nagyobb opificiális jövedelem számszerű megoszlását!

ideiem

>rint)

Várad

Váradolaszi

20

17

17

25

4

1

30

12

7

35

—

1

40

6

8

50

13

2

60

8

4

80

3

—

90

1

—

100

1

—

150

1

1

66

41

Ezektől a jövedelmi viszonyoktól az összes többi település nagyságrenddel marad el! Ügy tűnik, megyénkre, de legalábbis Váradra és Olaszira nem érvényes, vagy csak fenntartásokkal, amit Vörös Károly állapított meg Vas megye 1744. évi adóösszeírása kapcsán. Az egy iparos háztartásra jutó átlagjövedelmet a falun és a mezővárosban csekély különbségűnek látja ugyanis az ottani adatok alapján.13 Elképzelhető természetesen, hogy két településünk valóban a kivételt jelenti, súlyuk azonban akkora, hogy így is meghatározó jelentőségűek a megye egészét tekintve. A már említett Belényes és Püspöki után Margita, Te- legd, Szalonta, Sonkolyos, Telki már csak 15, Diószeg, Velence, Kerpenyét és Vértes pedig 12 forintos felső határral szerepel; az összes többi pedig 10 forinttal, vagy annál is kevesebbel. Települések egész sorát tekintve látszik óriási vagyonnak a váradi Avar András 3 lova, 30 kapás szőlője és a kovács mesterségből származó 150 forintos jövedelme; vagy pedig Swarch Fülöp vagyona. (Váradolaszi, 2 tehén, 3 ló, 60 kapás szőlő és szintén kovács szakmából nyert évi 150 forintja.) Érdekes sajátosság, hogy a salétromfőzők jövedelme egy-egy tele13 Vörös Károly: Van megye 1744. évi adóösszeírása. (Történeti Statisztikai Kötetek, Bp., 1962.) 120. old.

169