A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúböszörményben 1945-1962
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN 1945—1962 Adalék az iskolán kívüli népművelés történetéhez Radios Kálmán Az iskolán kívüli népművelés változatos formáiról, szervezeti kereteiről; a képzés, a nevelés, az intézményesített tájékoztatás (tömegkommunikációs eszközök), a művelődés megannyi összetevőjéről a felszabadulás utáni időszakban nehéz a teljesség igényével szólni. Kevés, bár egyre szaporodó a korszakkal foglalkozó kiadványok száma, amit részint a megfelelő távlat hiánya, az események közelsége okoz. Nehezíti dolgunkat a felszabadulást követő két évtized zömében mennyiségi mutatókra épülő forrásanyaga, ami ugyanakkor bizonyos könnyítést is jelent, hiszen statisztikát, tényeket rögzít. A kor bonyolultsága, a szocializmus kezdeti építésének sajátosságai, a történeti összefüggések megkövetelik, hogy a kutatások, az adatok mögött minőséget, a ma már olykor naivnak tetsző lelkesültség mögött egyfajta őszinteséget is láttassanak, hogy értékelni az ismeret, a megértés birtokában lehessen. Országunkban a felszabadulást követő években a koalíció jellegéből következően az iskolán kívüli népművelést a különböző demokratikus pártok, s főként a szakszervezetek vállalták magukra. E szervezetek felügyelete kísérte a sajtó, a könyvkiadás, a rádió, a filmszínházak.'., stb. munkáját, segítette a politikai, szakmai és az általános műveltséget fejlesztő ismeretterjesztést. A kommunisták vezetésével harc indult a kultúra demokratizálásáért, művelődési reformokért, a volt uralkodó osztályok művelődési egyeduralmának megtöréséért. A proletárdiktatúra megvalósulása után kerülhetett sor a szocialista művelődéspolitika kibontakoztatására. Az iskolák után államosították a filmszínházakat, a filmgyártást és a könyvkiadást is. Nagymértékben bővült a mozihálózat, épültek a művelődési otthonok, a könyvkiadásban pedig fokozatosan előtérbe kerültek a haladó szellemű alkotások. 1953-ban az adatok szerint szinte minden község, üzem és hivatal rendelkezett saját könyvtárral. „Ezekben az években szembetűnően megnőtt a népi tánccsoportok, a színjátszó és bábegyüttesek, a kórusok, a dalkörök és a zenekarok száma, amelyeknek az országos irányítója az 1951-ben létrehozott Népművelési Intézet lett. A tanácsok és a szakszervezetek 1953-ban több mint 18 000 művészeti csoportot mondhattak a magukénak.”1 Kulturális életünkben az eredmények mellett jelentkeztek hibák is az 1956-ba torkolló időszakban. Összefüggésben a politikával, a művelődéspolitikai tévedések gyökere is a személyi kultusszal kapcsolatos szubjektivizmus volt. Az MSZMP művelődési politikájának 1958. július 1 A magyar népi demokrácia története 1944—1962. (Szerk.: Balogh Sándor, Jakab Sándor) Bp. 1978. 207. old. 91
