A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelempolitikájának főbb kérdései 1900-1914
sa, mely, mint tömeges és gyors vásárlásra ingerlő hirdetési mód az ipartörvény alapján kihágást képezhet. Megígérte, hogy a tisztességtelen verseny ellen törvénytervezetet készíttet és a kereskedők védelméről gondoskodni fog. A kamarai közgyűlés örömmel vette tudomásul a döntést. 1913 októberében azonban ismét panaszkodtak a kamarai ülésen, hogy a válságos helyzetben különösen elterjedtek a „tisztességtelen verseny” különféle próbálkozásai.15 16 Az osztrák közvetítő kereskedelem és a budapesti nagyvállalatok gazdasági versenye elleni védekezésül az 1900:XXV. te. megalkotásával akarta a magyar kormány a vidéki ipart és kereskedelmet segíteni a fejlődésben. E törvény alapján a külföldi és a budapesti cégek utazó ügynökei nem vehettek fel megrendeléseket vidéken azokra az iparcikkekre, amelyeket ott is gyártottak. A fővárosban készített műszerek, tudományos eszközök, varrógépek, nagyobb gazdasági gépek, vető- és aratógépek, cséplőgépek, mozdonyok, gőzekék, gőzszivattyúk, malomberendezések, villanymotorok, világítási és távbeszélő berendezések és a házi iparcikkek a megrendelések gyűjtésének korlátozása alól kereskedelmi miniszteri rendelettel ki voltak véve. A kamara örömmel fogadta ezt a rendelkezést, azonban a mezőgazdasági gépeket és berendezéseket a kivételek közül törölni javasolta, mivel országszerte visszaéléseket tapasztaltak ezen gépek eladásával kapcsolatban.17 A megrendelés-gyűjtés korlátozására vonatkozó törvény életbeléptetése után nem sokkal, már 1901 júliusában sok panasz merült fel, hogy e korlátozás hátrányos és káros befolyást gyakorolt egyes ipari és kereskedelmi ágazatok fejlődésére. Többen kérték, hogy a kamara javasolja a törvényes kivételek szaporítását, tehát, hogy több iparcikkre lehessen az utazók révén megrendelést gyűjteni. A kamara elismerte, hogy voltak olyan körülmények, melyek egyes iparágakra nézve a korlátozás megszüntetését indokolttá tették. Mivel a fővárosi és a vidéki kereskedelem és ipar érdekei lényegesen különbözők, s a törvény a vidékieket védte, ezért nem lehet közömbös a kamarának, hogy a budapesti kamara milyen módosításokat javasolt. Kérték, hogy a miniszter közölje a javaslatok lényegét, hogy a véleményüket jelezhessék. A debreceni kamara tehát igyekezett védeni a kerületéhez tartozók érdekeit.18 A debreceni kamara 1902 májusában tiltakozott a szegedi kiskereskedők azon javaslata ellen, hogy a fűszerárukra vonatkozóan magánfogyasztóknál még helybelieknek is tiltsák meg a megrendelésgyűjtést. A közgyűlési határozatban kifejtették, hogy a kereskedők és iparosok megrendelésgyűjtési szabadságának helyben való eltiltása a kereskedő cselekvési körének jogosulatlan korlátozását jelentené, ami ellen a kamaráknak állást kell foglalniok.19 Érdekes jelenség volt, hogy a kamara 1912 végén a megrendelésgyűjtés addigi szabályozásának fenntartását kérte, mert a vidéki kereskedelem és ipar még nem elég erős arra, hogy a törvényjavaslatban tervezett megrendelésgyűjtési szabadságnak előnyeit élvezhesse, s ennek csak az lenne a következménye, hogy a fejlett és gazdag fővárosi kereskedelem és ipar elnyomná a vidék fejlődésben levő kereskedelmét és iparát.20 15 DKI jegyzőkönyv, 126/1904. sz. 16 DKI jegyzőkönyv, 68/1908., 77/1908., 150/1908., 277/1912., 21/1913., 48/1913. sz. 17 DKI jegyzőkönyv, 10/1901. sz.; HBmL. IX. 201/b. I. 433/1901. sz.; A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1900. évben, 9. old. 18 HBmL. IX. 201/b. I. 1315/1901. sz. 19 DKI jegyzőkönyv, 44/1902. sz. 20 DKI jegyzőkönyv, 254/1912. sz. 79
