A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelempolitikájának főbb kérdései 1900-1914
A kereskedelmi társulatok élénken tiltakoztak 1902 novemberében amiatt, hogy a Kereskedelemügyi Minisztérium a vasutakon létesített árudák bérletét egy budapesti nagykereskedő cégnek adta. A szolnoki Kereskedelmi Társulat a szabad verseny szempontjából egyáltalán nem tartotta helyesnek a kizárólagos jogoknak az osztogatását. Nem helyeselte, hogy egy fővárosi cégnek az egész országot bizonyos előjogokkal átengedték és így csináltak mesterségesen legyőzhetetlen konkurrenciát a vidéki kereskedelemnek. A Debreceni Kereskedő Társulat is kifogásolta, hogy a minisztérium egy cégnek az egész országra kiterjedő kizárólagos elárusítási jogot adott. A vidéki játék- és díszműáru kereskedők ezen országos bérlet káros hatását meg fogják érezni és a vállalat fejlődésével a káros hatás növekedni fog, mivel az ajándéktárgyakat a vasútállomásokon szerzik majd be az utasok, s a városi kereskedőket mellőzik. A társulat figyelmeztetett arra, hogy majd más cégek is kaphatnak nagybérleteket, s két-három vállalkozó az egész országot elárasztja majd busásan jövedelmező áruraktárakkal, boltokkal. A kamara a tiltakozások ellenére a vidéki kereskedelemre nem tartotta veszélyesnek a vasúti árudák bérletét, mivel szerinte ezeket csak országos vállalatként lehetett kezelni. Mivel a bérlő csak magyar iparcikkeket árusított, ezt a hazai ipar sikerének minősítette, melyet bizonyos érdekekből megakadályozni helytelen volna. Szükségesnek látta a helyi érdekeket biztosítani azáltal, hogy a vidéki boltokban az illető táj jellegzetes iparcikkeit és háziipari termékeit árusítsák, s ennek az ellenőrzésére a kamarákat jogosítsák fel. Ezt a határozati javaslatot a kamarai közgyűlés 1902. november 13-án elfogadta.21 A debreceni kamara többször véleményt nyilvánított a külkereskedelemmel kapcsolatban. A sertéskereskedők kérésére 1902 novemberében javasolták a miniszternek, hogy az Ausztriával kötendő állatforgalmi egyezménynek több káros rendelkezését módosítani törekedjék. A miniszter válaszul küldött leirata szerint a módosítások megtörténtek. A külföldi vámszerződések előmunkálatainak elkészítésében is részt vett a kamara 1903-ban. Az olasz borvám ügyében 1904 májusában rámutatott, hogy a vámkedvezmény káros hatással lesz a magyar bortermelésre, mivel a többi országnak is kedvezményt kell adni és az országot a külföldi borokkal elárasztják. Ugyancsak 1904 májusában a miniszter javaslatot kért az új orosz vámtarifa ügyében. A kamara 1904 szeptemberében adott véleménye szerint a túlságosan magas vámok akadályozták a külkereskedelmi forgalmat. A Németországgal kötendő kereskedelmi és vámszerződéssel kapcsolatban a kamara egyes mezőgazdasági cikkek védelmét javasolta, melyekre a vámtételek igen magasak voltak, ezáltal akadályozva a külkereskedelmi forgalmat. Ezt az ügyet 1904 novemberében tárgyalták. 1906-ban már arról érkeztek panaszok, hogy a német vámszerződést nem tartják meg, mivel a magyar árpaszállítmányokat nagyobb vámmal sújtották más országok terményénél, s emiatt a magyar kereskedelem nagy veszteséget szenvedett. A kamara a kormánytól közbelépést kért. A szerb kereskedelmi szerződés megkötését sürgették 1909 júniusában. A görög vámtételek leszállítását is javasolták 1911 szeptemberében, majd 1912 februárjában a francia vámok csökkentését tartották szükségesnek kivitelünk érdekében. A Galíciával akkoriban fennállott élénk üzleti kapcsolatokra tekintettel közvetlen telefonvonal kiépítését kérték 1913 októberében. 1913 decemberében az export fokozása érdekében kivételes vasúti és hajózási szállítási díjszabás en21 HBmL. IX. 201/b. I. 82/1903. sz.; DKI jegyzőkönyv, 144/1902., 211/1903. 80
