A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelempolitikájának főbb kérdései 1900-1914

güket elvesztett vásárok a forgalmukat is el fogják veszteni és résztvevők hiányában nem tarthatók meg. Ez lesz az egyetlen tárgyi ismertetőjele annak, hogy egy vásár a jelentőségét elvesztette.11

Hajdúdorog vásárengedélye ügyében is kifejtette a kamara, hogy az országos vásárok mind jobban értelmüket vesztik, sőt az ipari és kereskedelmi forgalomra inkább károsan hatnak, mivel anyagi veszteséget okoznak. Különösen céltalanok és semmiféle feladat betöltésére nem alkalmasak a kamara szerint a forgalmilag fejlett Hajdú vármegyében és környékén, ezért nem javasolta az új vásár engedélyezését.11 12

Az állatvásárok ellen nem tett észrevételt a kamara, mivel az állatok köny- nyű felhajtása miatt el lehet kerülni az olcsó áron való eladást, ezenkívül a lakosság élelmezése szempontjából az állatvásárok előnyösek.13

Rá kell mutatni arra, hogy a vásározás kérdésében a kamara álláspontja nem teljesen volt helytálló. A vásárok szerepe még sokáig igen jelentős maradt, sőt némileg változott funkcióval napjainkig is megvannak. Különösen a kisebb településeken a falu és a város termékcseréje a vásárokon bonyolódott le.14

A monopolkapitalizmus idején az üzleti életben új módszerek kezdtek elterjedni. Egyre nagyobb szerepe lett a vásárlók érdeklődését felkeltő akcióknak és a reklámnak. A kedvezményes árú eladási akciókat, korabeli kifejezéssel végeladásokat hatósági engedéllyel lehetett rendezni, elsősorban akkor, ha a kereskedő anyagilag nehéz helyzetbe jutott, vagy csőd előtt állt. A XX. század elején azonban egyre inkább az üzleti forgalom növelésére használták fel a módszert, hogy „tömeges vásárlási alkalmakba ingereljék” a lakosságot. A kamara ellenezte a kedvezményes árusítás elterjedését és szigorúbb engedélyezési feltételeket javasolt a miniszternek.15

A reklámtevékenységet a kamarák egyöntetűen a tisztességtelen verseny fogalmába sorolták a század elején. Egy túrkevei kereskedő 1908-ban pl. reklámcédulákat osztogatott, amelyeken üzletáthelyezés miatt mélyen leszállított áron való árusítást hirdetett. Az iparhatóság kihágásért megbüntette, mert nem kért előzetes engedélyt. Debrecenben is a kereskedelem minden ágában nagyon elszaporodtak azok a kétes alkalmi vállalkozások, melyek az ipartörvény hézagait és a hatóságok elnézését keresve, törvényesnek látszó külső máz alatt durva és rikító reklámjaival, s a tömeges eladásra ingerlő módok változatos igénybevételével az állandó jellegű szolid és rendes kereskedelem érzékeny kárára igyekeztek üzleteket harácsolni össze. Szolnok megyében egy kereskedő üzleti árai leszállítását dobszóval hirdette. A kamara szerint engedély nélkül ez is kihágást képezett. A kamara elítélte az üzleti ajándékozást is, mint a tisztességtelen verseny eszközét. A cégek által közölt olyan hirdetések, melyekben bizonyos értékű vásárlás esetén jutalmakat ígértek, a kamara szerint ellenkeztek a tisztességes üzletvitel elveivel. Az ilyen cégek rendszerint úgy állapították meg áraikat, hogy a vásárló előre megfizette az ígért jutalom értékét, s ajutalom csak látszólagos volt. A szolid kereskedelem érdeke, hogy az ilyen eljárást eltiltsák, s a kereskedelemügyi minisztert erre kérte a kamarai közgyűlés. A miniszteri leirat lényegében helyeselte a kamara felfogását, mivel szerinte is az ajándékok ígérgetése, tombolajegy szétosztása a versenytársak vevőkörének olyan elvoná11 DKI jegyzőkönyv, 118/1905. sz.; HBmL. IX. 201/b. I. 337/1905. sz.

12 DKI jegyzőkönyv, 276/1906. sz.; HBmL. IX. 201/b. I. 1013/1906. sz.

13 DKI jegyzőkönyv, 314/1910., 121/1911. sz.

14 Vásártörténet—Hídivásár. (Szerk.: Szőllősi Gyula.) Db., 1976. 19., 21—22., 215—216., 219. old.

78