A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Orosz István: A tanyák kialakulása a Hajdúságban
földről azok a tolvajok is, akiket a sértett a szoboszlói magisztrátusnál feljelentett.41 A dorogi tanács 1817-ben egyenesen megtiltotta a város lakóinak, hogy állataikat itatni vigyék a nyíregyháziak tanyáira.42 Ekkor elvétve már a hajdúvárosokban is voltak tanyák. Györffу István arra hivatkozik, hogy „öregebb emberek emlékezete szerint a legelső tanyák a vidi pusztán lehettek”.43 A korabeli források megerősítik ezt a feltételezést. Bár a vidi pusztáról még 1794-ben is azt állapítják meg, hogy „egy-egy lakosnak kevés birtoka van és szállásképpen kevés volta miatt nem usuálhattya, jószágait ott szálláson nem tartván”, mégis 1771-ben találkozunk olyan magánbirtokon épült állattartó szállással, amelyet a szántóföldi tanya közvetlen ősének tekinthetünk. A böszörményi Kövér György özvegyének Hatházi Ilonának 1771-ben kelt végrendeletében olvashatjuk, hogy „a vidi földön való istállónak fele Sára lányom, Nagy Miháiyné, más fele pedig Ersók, Váradi Mihá’yné részekre hagyatott”.44 Azok a gazdagabb birtokosok, akik több nyilast is tudtak váltani az ekkor még rendszeresen újraosztott vidi pusztán s az újabb osztások alkalmával is elérték, hogy a korábbi osztásföldet kapják (ebből a szempontból a tanácsot a méltányosság vezérelte), azok rendszerint az itt felépített akiokban oldották meg állataik teleltetését a kertségi ól helyett. Az első vidi szállásokat egyértelműen állatteleltető helyeknek tarthatjuk. A vidi puszta használatában érdekelt másik város Nánás 1776-ban olyan határozatot hozott, hogy „a marhákkal a ki a pusztán lakik vagy vidi földön, a marhájára úgy gondot visellyen, hogy senkinek semmi kárt ne tétessen ... mert ha a kerülők a szénában találják a marháját, erőssen fog bünte- tődni”.45 A vidi földet — úgy tűnik — ekkor még kevesen élték ekével, a birtokosok többsége kaszálónak használta. A tanyatartók nem mindig tisztelték a mások szénáját, legalább is ez tűnik ki a Tóth Istvánra 1785-ben kirótt büntetésből, aki saját tanyájára hordta Csegöldi István szénaboglyáit. Hasonló bűn terhelte Tornyai Pált is.46 Az állattenyésztés érdekei magyarázzák olyan munka- folyamatok tanyára kerülését is, amelyek a növénytermelés részét képezik. A vidi pusztán érdekelt harmadik város Hadház polgára Györífy János 1807- ben amiatt panaszkodott, hogy ellopták tanyájáról azt a nyolc szekér tavaszi (árpa) szalmát, amit nyomtatáskor öt marha teleltetésére rakott össze.47 A nyomtatás bizonyára azért került a vidi tanyára, mert így az árpaszalmát helyben fogyaszthatták el a telelő állatok. A három város által használt vidi puszta mellett állatteleltető szállások jöttek létre а XIX. század első felében Vámospércs pusztáján Fülöpön, a Ná- náshoz tartozó Tedejen és a böszörményi Zeleméren is. A fülöpi pusztán 1822- ben egy Szabó Ferenc nevű lakosnak marhaólja gyulladt ki vigyázatlanság következtében s mellette a csapszék is leégett. Tedejen ugyancsak 1822-ben Harangozó Mihály próbált állattartó szállást kialakítani, de ezt a kommunitás szétrontatta, mert nem saját földjén állította fel, hanem a közösből kerített el egy darabot.48 Zeleméren Karap Sándor böszörményi alkapitány tanyájáról tudunk. 41 HBmL. V. A. 402/a. 1871. 86. 70. 42 HBmL. Hb. V. A. 101/a. 11. k. 1817. 43 Györffy István: Hajdúböszörmény i. m. 214. old. 44 HBmL. Hb. V. A. 1/a. 2. k. 335. 1771. 45 Uo. V. A. 301/a. 5. k. 953. 1776. 46 Uo. 6. k. 45. 1785. 7. k. 38. 1786. 47 Uo. IV. A. 502/a. 16. k. 275. 1807. 48 Uo. 23. k. 127. 1822. Uo. V. A. 301/a. 11. k. 22. 1822. 36
