A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Orosz István: A tanyák kialakulása a Hajdúságban
A puszták mellett, sőt azokat megelőzve a tanyásodás fő területét a hajdúvárosokban a szállásföldek jelentették. Ez a szállásföldek korábban vázolt természetét és helyzetét ismerve természetes is volt. A szoboszlói Tilalmason, azaz a szállásföldeken 1811-ben már nem is lehettek túlságosan messze egymástól a tanyák, mert Végh Mátyás marhatolvaj egyetlen éjszaka is több tanyát ki tudott rabolni. Egy tanúvallomás szerint Végh társával együtt „előbb Kürti Bálint uram tanyájára ment s ottan tüzet rakván annál melegedtek”. Innen a Czeglédi János hadnagy tanyájára, majd a Hadházy János tanyájára mentek, ahol egy vén embert találtak. A körutat a „Vajda Lapossá” nevű határrésznél Elek tanyájánál fejezték be. A felsoroltak mind tehetős polgárok voltak s fontos tisztségeket viseltek a városnál, ill. a kerületnél. Más forrásokból tudjuk, hogy a város vezetői és a kerületi tisztviselők közül Harangi Lászlónak, Molnár Péternek, Csanády Sándornak is volt tanyája a Tilalmason.49 50 51 52 Hajdúdorogon az 1830-as években az első tanyabirtokosok Farkas György, Farkas Miklós, Orosz András és Fehérvári Györgyné voltak, valamennyiük tanyája a szállásföldön volt és a város leggazdagabb polgárai közé tartoztak.30 A tanyák létrejöttének harmadik területe a Böszörmény és Nánás határában található ún. réti földek voltak. Ez a vízjárásos határrész szántóművelésre csak a Tisza-szabályozás után vált alkalmassá, ezt megelőzően gyakran elöntötte az ár. Kiemelkedő részei, a szigetek azonban már a szabályozás előtt is alkalmasak voltak teleltető szállások kialakítására. A réteket a XVIII. század első felében még szabadon lehetett foglalni, 1753-tól fogva azonban már a tanács osztott réti kaszálókat a porciófizetés és a katonai szolgálat alapján. 1797-től az osztás telekarány szerint történt, majd 1823-ban véglegesen a telekbirtokosok tulajdonába adták a réti földek egyik felét, telkenként 12 holdat, míg a másik fele továbbra is a város rendelkezése alatt maradt. Végül 1858-ban a réti földeknek ezt a részét is kiosztották. Nánáson a réti földek 1824-ben váltak örökbirtokká.31 Az újraosztás megszűnése itt is elhárította az akadályokat a tanyák kialakulása elől. Mivel pedig az első tanyák állatteleltető szállások voltak, a kaszálókon összegyűjtött széna alkalmas volt a téli takarmányozás gondjainak megoldására. A réti földek egyik szigetén épült fel Nánáson a Komjáthy-féle tanya s itt volt 1836-ban Oláh Mihály főkapitány tanyája is a város Borzik nevű rétje mellett. Ezt a városi földet a főkapitány már 1825-ben szerette volna megszerezni s csereföldet ajánlott fel a nánásiaknak. A város ekkor még nem cserélte el a jó hasznot hajtó réti kaszálót. 1836-ban azonban „az épületekkel megrakott tanyájával határos” városi területet megkapta a főkapitány s így tekintélyes gazdaságot hozott létre a Borzik-szigeten.32 Az 1840-es 50-es években egyre többen építettek réti tanyákat, mert az 1858. évi újabb rétosztáskor külön bizottságot kellett kiküldeni az ott levő tanyák megbecsülésére, amelyek értéke a bizottság véleménye szerint 2201 forint volt.53 A hajdúsági tanyák kialakulása ugyanúgy spontán folyamat volt, mint az ország más vidékein. Az államhatalom elsősorban rendészeti okokból tilalmazta a szállásokat, tanyákat, a hajdúvárosok közösségeinek azonban további problémái is voltak ezekkel. A vita jellegére jól rávilágít a dorogi tanyás gazdák 49 HBmL. V. A. 401/c. 32. Számozatlan iratok. 1811. V. A. 402/b. 8. k. 700. 1830.; 12. k. 65. 1831. 50 HBmL. Hb. IV. A. 502/b. Fasc. 3. No. 47. 1836. 51 Orosz István: A hajdúvárosok i. m. 30. old. 52 HBmL. Hb. IV. A. 502/b. Fasc. 4. No. 51. 1836. 53 Uo. V. B. 343/a. 2. Hajdúnánás gazdasági választmányának jegyzőkönyve 31. 1858. 37
