A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Rácz István: A hajdúvárosi nemesek a rendi korszak végén

Összehasonlító adatként érdemes arra utalni, hogy a birtokos nemesek egy főre eső földterülete Nyíregyházán 1838-ban 26,7 kát. h.,31 Hódmezővásárhelyen 1849/50-ben 35,1 kát. h.,32 Cegléden 1846-ban 51,5 kát. h. volt.33

Az átlagszámok természetesen mindig elfedik a vagyoni különbségeket. A szoboszlói nemesek földbirtokáról készített összeírás anyaga azonban jól tükrözi a városlakó nemesek differenciáltságát. Az itt élő nemesek közül 62, azaz 12,9% nem rendelkezett semmi földtulajdonnal, 10 holdig terjedő földbirtoka már 234 főnek volt (49,0%) s a kettő együtt pedig 62%-ot tett ki. A magasabb földbirtokkategóriáknál mindig kevesbedett a tulajdonosok száma.34 A szoboszlói példa tehát világosan mutatja, hogy a nemeseknél, a viszonylag kiemelkedő vagyoni pozíciójuk ellenére, az alsó birtokkategóriák a jellemzőek. Ez persze nem jelenti azt, hogy az átlag parasztbirtokot meghaladó középbirtokaik ne alakultak volna ki. Minden hajdúvárosnak volt olyan 1—2 nemes birtokosa, aki nemcsak nemes társai közül emelkedett ki, hanem a város messze legvagyonosabb embere is. így Szoboszlón a Csanádyak kezén 1784-ben 783 kát. h. szántó és kaszáló összpontosult, de a nagyvagyonúak sorába tartozott a Foghtüy család is.35 Nánáson az Oláh családról beszéltek úgy, mint a kerület egyik legvagyonosabb famíliájáról: az 1847/48. évi adóösszeíráskor 1152 kát. h.-dal rendelkeztek.36 Böszörményben a Karap családot tartották a legrangosabbnak. Nem véletlenül, hiszen 1845/46-ban az összes városban élő nemesre kivetett adó 10%-át ők fizették.37 Dorogon 1844/45-ben a Farkas csa31 SzSzmL. V. A. 102/d. Ö. 1838:33.

32 Hódmezővásárhely It. IV. B. 1113.

33 Pest m. lt. Nagykőrösi Oszt. Cegléd város lt. Hadnagyszék iratai 1840—1855. P. 81-—82.

34 A szoboszlói nemesek vagyoni differenciálódása 1838/39-ben:

Földbirtokkategóriák Tulajdonosok száma kát. h.

nincstelen

62

0—10

234

11—20

83

21—30

50

31—40

15

41—50

12

51—60

4

61—70

6

71—80

6

81—90

—

91—100

3

100-on felül

2

Forrás: HBmL. V. А. 402Д/9.

Megjegyzendő, hogy a nincstelenek száma a táblázatban feltüntetettnél magasabb volt, mert az adóképteleneket vagy nem vették számba vagy kihúzták a nevüket a névsorból.

35 HBmL. V. A. 402/Í/9. 1784-ben a Csanády-birtok megoszlása a következő volt: Sámuelné 534 kát. h. — Sándor 113 kát. h. — István 113 kát. h. — János 113 kát. h. De a Csanádyak kezén 1838/39- ben is 448 kát. h. szántót és 22 kapa szőlőt találtak az összeírok, s ez az összes szoboszlói nemesi föld 7,3%-a, vagyis hatvannyolcszorosa az egy főre eső nemesi átlagnak. Természetesen a belső telkeik is számottevőek: 1838/39-ben Sámuel egymaga 6 belső telekkel rendelkezett, de a család másik három tagjának is külön-külön belső telke volt.

36 HBmL. Hb. V. A. 305. 3. Az Oláh család 4 tagja ekkor az 1152 kát. h.-jával valójában a nánási nemesi földek 12,7%-át bírta, s még ezen felül 22 kapás szőlőt is birtokolt.

37 HBmL. Hb. V. A. 7/c. 1. Böszörményben a Karapok után a Somosiak fizettek legtöbb adót. Megjegyzendő azonban, hogy ebben a városban a nem nemesek között is szép számmal voltak tehetős birtokosok: Kerekeskirályi István 19, Fekete György 16 és Szabó Imre 13 Ft adója ezt igazolja.

23