A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Források - Dávid Zoltán: Az 1692. évi összeírás forrásértéke

országos (regnicolaris) összeírások hiányosságáról szereztünk hasonló tapasztalatokat, holott végrehajtásukat törvényes rendelkezések, az egész országra érvényes egységes utasítások, külön e célra létrehozott szervezet segítették.10 Adataik teljességének vizsgálatánál nem is a végrehajtás kisebb-nagyobb zökkenőijelentették a döntő tényezőt, hanem az elbírálás és a későbbi elvárások különbözősége. Míg ugyanis a történészek a felsorolt adatokat a népesség egészére, a mezőgazdasági termelés teljes nagyságának meghatározására kívánták hasznosítani, a kobareli összeírok csak az adófizetésre kötelezhető magabíró paraszti rétegek számbavételét tartották szem előtt. Amikor azonban az adózó családfők számából a teljes népességre következtettek, a hiányzó néprétegek nagyságának megbecsülésénél megfeledkeztek a gondos társadalmi vizsgálatok elvégzéséről. Csak az utóbbi évek kutatásai tárták fel s bizonyították mind több adattal, hogy a társadalom tagolódása a vártnál összetettebb volt s különösen alsó rétegei, az adó alól mentesítettek köre ölelt fel sokkal több lakost.

E megállapítások fokozott mértékben érvényesek a felszabadító háborúk után sebtiben készült kamarai összeírásokra. Feltűnően alacsony adatokat tartalmaznak a Baranya megyei falvakról a XVIII. század elején készült felvételek, rendkívül sivár képet fest a Jász-Kunságról az 1696. évi Pencz-féle összeírás.11 Kétségtelenül közrejátszott az adatok hiányosságában a felszabadító háborúk közelsége, az ezzel járó zűrzavar és az új adminisztráció megszervezésének nehézségei mellett az a szempont is, hogy az összeírásokat a Kamara egyúttal értékbecslésnek szánta a török uralom alatt gazdátlanná vált birtokok értékesítéséhez.

A Kamara céljaival és az összeírás rendeltetésével Mezősi Károly is tisztában volt, erre utalnak alábbi észrevételei: „A gyors jövedelemszerzés vágya arra indította az udvari kamarát, hogy a visszafoglalt területeket minél előbb értékesítse. Már az 1692-i összeírásból is látjuk, hogy a birtokeladást Szentjobb visszafoglalása után megkezdték, tehát nem is várták be, hogy Váraddal az egész vármegye felszabaduljon. Várad visszavétele előtt vett nagy birtoktestet Bihar vármegyében Csáki László gróf.”12 Monospetri falut Póssalaky János debreceni jegyzőnek, Ottományt Bernhard János debreceni polgárnak adták el. A török kiűzése után a kassai kamara kezdte meg az 1692-i összeírásban is feltüntetett falvak eladásával, bérbeadásával a birtokok értékesítését. A legnagyobb birtokszerző Esterházy Pál herceg volt, aki nádori fizetése fejében 90 000 forint értékben a megye alföldi területeinek nagy részét megkapta.

Az összeírások értékmegállapító szerepe forrásértékükre két irányból hatott. A Kamara érdeke az érték és bevétele növelése, a vevőké a vételár csökkentése volt. Kérdés, hogy az összeírok merre hajlottak, merről kaptak több anyagi ösztönzést. A Német Lovagrend Pencz összeírása alapján a Jász-Kunságot igen olcsón kapta meg, de ennél is valószínűtlenebb az az értékelés, amely a hatalmas Békés, Csanád és Zaránd megyei uradalmat a felbévízi vízimalom értékével azonos összegért juttatta Harruckern János György kamarai tanácsosnak.

Mindezeket a szempontokat Mezősi Károly a kiadott összeírás adatainak értékelésével nem érvényesítette, részletekbe menő forráskritika helyett bízott adatai pontosságában. Pedig megbízhatóságukat nemcsak keletkezésének kötő Az 1715—20. évi összeírás. A történeti statisztika forrásai kötetben. (Szerk.: Kovacsis József.) Bp„ 1957. 145—199. old.

11 Taba István: Baranya megye népessége a XVII. század végén. Pécs, 1941.

12 Mezősi Károly: i. m. 203. old.

122