A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Források - Dávid Zoltán: Az 1692. évi összeírás forrásértéke
AZ 1692. ÉVI ÖSSZEÍRÁS FORRÁSÉRTÉKE Dávid Zoltán A hatalmas méretűre duzzadt helytörténeti kutatások egyik súlyos problémája, hogy a hivatalos statisztikai szolgálatot megelőző századok számszerű adatokat tartalmazó levéltári forrásai jórészt kiadatlanok. Kevés a helységek szerint közzétett adat is, még ritkább a névsorokat, a népesség családok szerinti számbavételét tartalmazó kiadvány. Az elsőre példaként a ma már elavultnak tekinthető 1715—1720. évi országos összeírás, illetve a rossz hazai szokás szerint befejezetlenül maradt Mária Terézia-féle úrbérrendezés anyaga, a második csoportba néhány urbárium válogatás és a török defterek adófizetőit név szerint közlő kiadványok idézhetők. Sokkal hosszabbra nyúlna a teljes egészében vagy nagyrészt kiadatlan összeírások felsorolása, amelyek tömege munkának és költségnek egyaránt eleve elriasztó. Ezért volt jelentős vállalkozás a maga korában (1943-ban) Mezősi Károly műve, amelyben egy 1692. évi kamarai összeírást adott ki Bihar megyéről, teljes egészében közölve mind a községi névsorokat, mind a benne rejlő egyéb adatokat. Munkáját fémjelezte, hogy a Teleki Pál Tudományos Intézet jelentette meg Településtörténeti tanulmányok c. sorozatának első köteteként, amelynek szerkesztője Kniezsa István volt. Az adatok iránti érdeklődést növelte, hogy a XVII. század forrásadottságainak mostoha volta miatt e kor népesedési és gazdasági viszonyainak feltárása történetírásunk fehér foltjai közé tartozik. Csöppet sem csodálható tehát, ha a kötet sokat forgatott forrása minden Bihar megye helységeivel foglalkozó történeti munkának felhasználása, adatainak átvétele ma is gyakorta felbukkan. A munka úttörő jellegével és a kiadás időpontjának általános szemléletével magyarázható (amelyre a történeti forrásokba vetett bizalom volt jellemző), hogy a forrásanyag gondos kritikai vizsgálatára sem a kiadást megelőzően, sem a kötetben nem került sor. Az adatközlés készítője bevezetőjében megelégedett annak hangsúlyozásával, hogy a Kamarának az adóterhek megállapítása érdekében a hozzá tartozó helységekről pontos leírást kellett készítenie s így ezáltal „különösen nagybecsű történeti forrás birtokába jutottunk”. Véleménye szerint „összeírásukba felvették a legszegényebb lakosokat is, akiknek sem telkük, sem vetésük s egyetlen darab jószáguk sem volt”.1 Terjedelmes zárótanulmányában — abból kiindulva, hogy a consriptio „minden társadalmi réteghez tartozó lakost felölel”1 2 — kísérletet tett a megye népességszámának meghatározására is. 1 Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). Bp., 1943. 16. old. 2 Uo. 131. old. 117
