A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adatok Bihar megye népoktatásának történetéhez 1868-1876

Az egyházkerületi iratok kutatása alapján megállapíthatjuk, hogy a Tiszántúli Egyházkerület tanítóinak megfelelő díjazását fontosnak tartotta. Minthogy hatáskörébe tartozott a díj levelek megerősítése, számontarthatta az illetményeket. Az egyház ragaszkodott a törvény előírásaihoz s ily módon pl. a köbölkúti leány tani tói állásra kinevezett személy díj levelének megerősítését elutasította, mivel „a fizetéspontok összeszámíttatván egyházkerületünk az országos törvények által is követelt tanítói fizetés legkisebb mérvét, a 300 forintot sem közelítvén meg javítás végett visszaküldetnek”.26

A felekezeti féltékenység a községi iskolákkal szemben a Tiszántúli Egyházkerület részéről is megnyilvánult. Amikor a kötegyáni iskolaszék tanítót kért az egyháztól a községi iskolához, az egyházkerület közgyűlése kifejezésre juttatta, hogy „a tanítóságra vállalkozó ifjaknak szabadságát korlátozni és megkötni nem akarja, csak azt jelenti ki a községi iskolákba tanítókul kimenendőkre nézve, hogy az ilynemű kikérések és felszólítások egészen magánjellegűnek tartandók... a fizetéslevélben kitett pontok kiszolgáltatásáért az egyházmegye, vagy esperes nem kezeskedik... és midőn ily tanítóságra vállalkoztak, az egyházi kötelékkel, mely őket főiskolánk, mint egyházi intézet által egyházunkhoz fűzte és kapcsolta, teljesen szakítani fognak”.27 Bejelentést tett a tanfelügyelő a kötegyáni lelkész ellen is a törvényhatósághoz, mert véleménye szerint „a fennálló községi iskola megbuktatására törekszik”.28 Hogy a vád nem volt alaptalan bizonyságul szolgál az 1872. április 22-i ülésen elhangzott állásfoglalás. „Örömmel veszi tudomásul egyházkerületünk a kötegyáni egyházközség azon foganatba vett intézkedését, hogy iskoláit újólag felekezetieknek nyilvánító s a tanítói állomásoknak pályázat útján leendő betöltését ezennel megrendelvén, annak foganatosításával illető esperes urat megbízza.”29

A tanfelügyelő, Földy János, élve a törvény által biztosított jogaival, rendszeresen jelentést tett a VKM-nek az iskolák állapotáról, hiányosságairól.30 Javaslata alapján 1871-ben a közoktatásügyi miniszter 23 egyháznak küldött intést. Pap Károly esperest érzékenyen érintette a miniszter leirata, s körlevélben tájékoztatta az egyházközségeket a hiányosságokról. Kifogás tárgyát képezte, hogy Csökmőn a fiú és leányiskola célszerűtlen és felszerelése is hiányzik, Berettyőszentmártonban és Váncsodon a helyiségek szűkek és felszereletlenek. Nagykerekiben és Nagy szántón szintén szűk, rozzant és felszereletlen iskolákat talált a tanfelügyelő. Általános panasz: „a kiszabott tantárgyak nem taníttatnak teljesen, a testgyakorlatnak híre sincs, faiskolák ahol vannak is, távol a községtől, elhagyott állapotban s más célra fordítva”. Az esperes elismerte, hogy „a tanfelügyelő jelentése óta történt változás, de tagadhatatlan, hogy a megintés több iskolánkra nézve a törvény értelmében alapos”. Megszabja ezért, hogy „a helybeli iskolafelügyelőség komolyan követelje a tanítótól, hogy ne csupán a val- lástani tárgyakat tanítsa, hanem a rendszerben kiszabott más tárgyakat is”. A körlevél további része az iskola állapotának, külső rendjének biztosítását szorgalmazza: „gondos figyelmet kérek fordítani az iskola tisztaságára, ki26 Uo. 1871. ápr. 20. No 184.

27 Uo. 1870. okt. 6. No 231.

28 HBmL. IV. B. 402/118 — 382/1872.

29 TREL. Tiszántúli egyházkerület közgyűlési jkve 1872. ápr. 22. No 155.

30 HBmL. VIII. 179/c. 1.

58