A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adatok Bihar megye népoktatásának történetéhez 1868-1876
Az iskola tannyelve, tanítói és a tanítás által elért eredmény Az iskolák tannyelve: 320 magyar 70 magyar—román Tanít benne: 1 főtanító 1 magyar—tót 9 magyar—német 3 magyar—orosz 632 rendes tanító 19 segédtanító 3 leánytanító 12 nőtanító 2 magyar—német—román 183 román összesen: 667 5 tót összesen: 593 Az iskolák növendékei közül télen—nyáron csak a téli féléven át járt iskolába Tankönyvvel bír nem bír 25 995 7726 27 271 6450 Az elmúlt évben az iskolából kilépett gyermekek közül jól tudott olvasni, írni: 4730. Ez utóbbi számadat ítélet nemcsak a tanítók képességét, de a tanítási rendszert illetően is. A tanítók képességére jellemző példaként említjük Fejér János kistótfalusi tanítót, aki 45 évi tanítóskodása alatt községében semmi eredményt nem tudott felmutatni.23 Nyugdíjazásának elbírálása során megállapították, hogy az egész községben nem találtak sem a régi, sem az új generációból olyan egyént, aki legalább írni és olvasni megtanult volna. Megerősíteni látszik a tényt azon körülmény, hogy a tanító részére kiadott községi bizonyítványon a községi főbíró, II. bíró és a községi esküdtek neve mellett csak kézjegyet találunk, pedig — mint a jelentés is megállapítja „a község lakosai elöljáróikká valószínűleg lakos társaik legértelmesebbjeit választották, kiknek pedig kétségtelenül már a folyamodó tanítóskodása idejében kellett volna elemi oktatásban részesülA tanítók szakképzettségének hiányára a minisztérium is felfigyelt s 1872-ben felekezeti különbség nélkül póttanfolyamot szervezett. A tanfolyamon kiemelt helyet kapott a természettudományokban és a testgyakorlatokban való képesség fejlesztése.24 Felfigyelt a VKM a népiskolai tanítók hiányára is, mint a népnevelés ügyét leginkább veszélyeztető tényezőre. Leiratában a püspöktől kéri a baj orvoslását, de egyúttal segítséget is a tanítók fizetésének javítására és pontos kiszolgálására. Felhívja a figyelmet az egyház kormányzata alatt álló tanító és tanítónőképző intézetek létszámának gyarapítására, hogy azokba „tanulás végett kellő számú növendékek lépjenek be”. Felveti a kisebb fiú és leányiskolákban tanítónők alkalmazását, miután „a tapasztalás azt mutatja, hogy a tanítónők a gyermekek tanítása és nevelése körül a fitanítókkal nem csak egyenlő eredménnyel képesek működni, sőt ezeket csaknem felülmúlják”.25 23 HBmL. IV. B. 404/a. 49. — 411/1875, 76/1876. 24 HBmL. VIII. 179/c. 1. 1872. június 11-i esperesi körlevél. 25 TREL. Tiszántúli egyházkerület közgyűlési jkve 1874. okt. 1. No 174. niök”. 57
