A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar megyei észrevételek az 1827. évi tanügyi rendszeres bizottmány munkálatához
A Bihar megyei ellenzék is azért harcolt, hogy a grammatikális iskolákban, a gimnáziumokban, az akadémiákon és az egyetemen minél előbb szüntessék be a latin nyelvű tanítást. A küldöttség „kívánatosnak látja azt, hogy mind az alsóbb, mind a’ felsőbb oskolákban minden tudomány magyar nyelven taníttasson azért, mert a’ tanításnak főczélja a’ pallérozódás; ez pedig legsikeresebben terjed elő akkor, ha mihelyt a’ kor engedi, hozzáalkalmaztatott rendszerrel közöltetik azon serdülő if jakkal, kik eddig az idegen nyelvnek tanulása miatt szinte emberkor értéig el voltak zárva olly nemes tudományok’ tudhatásától, a’ mellyeket erejekkel már ezelőtt sokkal megbirkózhattak volna.52 Nem tagadta, hogy a latin nyelv ismerete sokak számára szükséges: az alkotmány, a törvények e nyelven íródtak; a tudósok munkájához nélkülözhetetlen; az ország így csatlakozhat az egyetemes tudományossághoz. Minderre azonban elég, ha a latin kötelező tárgy marad a közép- és főiskolákban.53 A latin nyelv eredményesebb tanulása érdekében a bihari deputáció javasolta, hogy az akadémiák és az egyetem filozófiai és jogi kurzusain rendkívüli (szabadon választható) tantárgyként a görög irodalmat is oktassák.54 Tiltakozott a küldöttség a németesítés rejtett szándéka ellen is. Az ope- rátum ugyanis felvetette, hogy a német nyelv tökéletesebb elsajátítása céljából a magyar ifjak azokat a tantárgyakat, amelyeket addig honi nyelven adtak elő, magyarul vagy németül tanulhassák és mondhassák fel. A két nyelv keverését számos megye, így Bihar is elutasította. Hasznosnak találta viszont, hogy a gimnáziumtól felfelé a német legyen kötelező tárgy, mert „Magyarországon és magyarnak a’ német nyelvnek tudása, főképpen az Ausztriai tartományokkal fentálló összveköttetés miatt olyannyira szükséges, hogy azt nem csak tanítani, sőt annak tanulását minden tanulónak kötelességébe tenni kellene.”55 56 57 A bihari rendek úgy vélték, hogy a pesti egyetem állatgyógyintézetében sem lehet a tanárok választására bízni, hogy a gyógykovácsokat milyen nyelven oktassák. Szerintük „ha a’ magyar nyelvet nem értőknek kedvéért ezen tudomány német nyelven is tanítódik, a’ magyar nyelven leendő taníttatása semmi esetre el ne maradjon, nehogy a’ németeknél sokkal számosabb magyar mesteremberek tudományos formáltatásokra nézve akadályt lássanak.”50 A selmeci bányászati akadémia tannyelvével kapcsolatos felemás álláspont a bizottság belső megosztottságát jelzi. A német oktatási nyelv meghagyását nem vitatták (ezt a közgyűlés sem kifogásolta), emellett azonban jónak látták volna egy vagy több magyar professzor alkalmazását, akik latinul vagy magyarul tanítanának. Mivel ennek feltételei — a mesterszavak (szakkifejezések) lefordítása és egy magyar nyelvű kézikönyv kidolgozása — hiányoznak, szerintük, egyelőre ez sem valósítható meg.1' A közgyűlés e kérdésben is határozottabb volt, mint a küldöttség. A latin nyelvű oktatást feleslegesnek ítélte Selmecen, a magyar nyelvűt viszont ,,a’ magyar ifjak előmenetelének tekintetéből” okvetlenül szükségesnek. Elismerte az 52 Észrevételei... 4. old. 1. még: Uo. 6. és 7. old. 53 Uo. 4. old. 54 Uo. 7. old. 55 Uo. 6. old. 56 Uo. 8. old. 57 Uo. 7—8. old. 27
