A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar megyei észrevételek az 1827. évi tanügyi rendszeres bizottmány munkálatához
operátum azon állítását, hogy a selmeci tanintézet felől — mivel a kincstárból tartják fenn — egyedül a király rendelkezik. Ezért úgy vélte, hogy az uralkodót „az országgyűlés’ útján illendően megkérni kellene az eránt, hogy ezen tudománynak magyar nyelven leendő tanítását is elrendelni mél- tóztasson.”38 * * * * * * * * A leendő bányatisztek és gyógykovácsok magyarul való oktatása nem csupán nyelvi követelés, hanem jóval több annál. Valójában az ország gazdasági fejlődése, polgári átalakulása szempontjából oly fontos magyar (nemzeti) szakembergárda létrejöttét szorgalmazták ezzel. Ezért üdvözölték „az országbéli gazdálkodást nagy előmenetellel kecsegtető” mezőgazdasági tanintézet ötletét is. Ennek felállítását a bihari küldöttség a nemesség anyagi támogatásával, országos összefogással képzelte el.59 A korabeli rendi felfogás szerint a magyar nyelvű tanítás az egyik biztosítéka a nemzeti szellemű nevelésnek. A másik a nemzeti jelleg dominánssá válása a tananyagban. Többek között ezt célozta a Bihar megyeiek azon javaslata, hogy az iskolákban tanított magyarországi statisztika és közjog tankönyveit az ország (azaz a nemesi nemzet, illetve az országgyűlés) írassa meg és hagyja jóvá.60 Ugyanezért kívánták a magyar történelmet már a grammatikális iskolákban is oktatni.61 A küldöttség új, cél- és korszerű tankönyvek bevezetésére is gondolt, s a kidolgozásra a nemrég megalakult Magyar Tudós Társaságot akarta felszólítani.62 Addig is korlátozni kívánta — országgyűlési úton — a katolikus tankönyvkiadás privilégiumát élvező egyetemi nyomda árdrágító és így a vevőket elidegenítő ténykedését.63 A Bihar megyei rendek támogatták a nyelvi mozgalom másik, sokkal ellentmondásosabb irányát, a nyelvterjesztést, a magyarosítást is. A magyar nyelv kötelező iskolai oktatásának hívei voltak, s ezt már az elemi iskolában el akarták kezdeni. A bizottsági jelentés záradékában, majd az 1832. november 5-én megszavazott követutasításban is egyértelműen megfogalmazták, hogy ,,a’ tanítás- és tanulásnak minden poczain a’ magyar nyelvnek használása bevétetni” szükséges.64 A népoktatás feljesztését, a falvakban és a pusztákon az iskolák létesítését ekkor még kizárólag a nyelvterjesztés szempontjából vizsgálták és helyeselték. Az anyagiak biztosítását — akárcsak az operátum — a községektől és a földesuraktól várták, illetve a a tanulmányi alapból óhajtották pótolni a hiányzó összeget.® Elsősorban a szegényebb sorsú nemesség érdekeinek védelme, másodsorban a művelődési szabadság elve vezérelte a bihari küldöttség tagjait a tandíjjal és a továbbtanulással kapcsolatos észrevételeknél. A többség felismerte, hogy az Opinio... összeállítói a tandíjjal nem is annyira a közoktatás hiányos pénzalapjait kívánták növelni, hanem inkább az alacsonyabb születésű ifjakat akarták távol tartani a felsőbb iskoláktól, vagyis 38 Uo. 9. old. 59 Uo. 8. old. 60 Uo. 4. old. 61 Uo. 6. old. 62 Uo. 5. és 6. old. 63 Uo. 8. old. 64 Uo. 9. old. (innen az idézet); a követutasítás: Bihar vármegye nemesi közgyűlésének iratai — HBmL IV. A. l/b. 404. 1392. old. 65 Észrevételei... 9. old. 28
