A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Tóth Pál Péter: A debreceni egyetemi hallgatók mozgalmai, ideológiai-politikai nézeteinek alakulása (1930-1936)

Az 1933—34-es tanév diákmozgalmaiból a Turul látszólag megerősöd­ve, pozícióját megszilárdítva került ki Debrecenben s Szlávy László vezeté­sével a jobboldal, szélsőséges, fehér radikális elemei kerültek a kerületi ve- zérség élére. A legfontosabb probléma ismét a zsidó kérdés lett, melyet faj- és nemzetvédelmi oldalról közelítettek meg. A fehér radikálisok pozíciójá­nak megerősödésében fontos helyet foglaltak el a 30-as bizottság legfiata­labb tagjai. Közülük is ki kell emelni Kiss Józsefet és Üjhelyi Szilárdot, akik belső fejlődésük és a kommunista Zöld Sándor hatására a későbbiek­ben meghatározó szerepet játszottak debreceni baloldali értelmiségi-ifjúsá­gi csoport kialakításában, munkájában. Ezek a fiatalok a megmerevedett, válságba süllyedt állapotokkal szemben — zavarosan és következetlenül — kísérletet tettek az 1918—19. évi forradalmakat követő időszak újraértéke­lésére és a feladatok meghatározására. Még alig vették át a Turul irányí­tását, amikor az egyik legfontosabbnak ítélt kérdésben, a revízió kérdésé­ben kifejtették álláspontjukat. Megközelítésük torz és elfogadhatatlan volt, de több ponton eltért a magyar revíziós politika által megfogalmazott cél­kitűzésektől.10 Jobboldali alapon elutasították azokat a próbálkozásokat, amelyek a német nemzeti szocializmus, vagy az olasz fasizmus ideológiáját és politikai gyakorlatát akarták követni, mert szerintük az új magyar szel­lem megteremtésére csak a „turánizmus” volt hivatott.11 Látták a diákmoz­galmak elszigeteltségét és munkájukat a magyar valóság egészére kívánták kiterjeszteni. A munkásosztály és a parasztság aggasztó helyzete tisztábbá tette látásmódjukat. A jobboldal szóhasználatának megfelelően a munkás náluk is a „marxizmus hálójában vergődik”, a parasztsághoz viszont — közvetlenebb kapcsolataik, ismereteik alapján — reálisan közeledtek. Fej­lődésük fontos állomása volt, amikor még jobboldali politikai meggyőző­désük mellett az ún. zsidó kérdésben meghaladták korábbi nézeteiket. Rá­döbbentek arra, hogy a hivatalos programmá tett antiszemitizmussal a magyar társadalom valóságos problémáiról elterelték a egyetemi ifjúság figyelmét, s ezzel meg is akadályozták, hogy az objektív társadalmi folya­matok részeseivé válhassanak. A további fejlődés szempontjából fontos volt, hogy ez az álláspont a Turulon belül nyert megfogalmazást, melynek kö­vetkeztében a bajtársi egyesületek Debrecenben — az általunk vizsgált idő­szakban — jelentősebb tömegeket megmozgató antiszemita tüntetést nem szerveztek. Közben a debreceni hivatalos poütika képviselői egyre elége­detlenebből nézték a Szlávy László által vezetett kerületi vezérség mind kevésbé irányítható tevékenységét. A feszültség egyik neuralgikus pontja az egyetemről már a 30-as bi­zottság megalakulása előtt kizárt Simon József által alapított Méhely Baj­társi Egyesület működése volt.12 Ennek következtében Szlávy Lászlót fel­mentették tisztségéből s utódjául dr. Váradi Borsay Miklóst nevezték ki. Ez a változás lehetővé tette, hogy a bajtársi egyesületekben az 1933-ban megkezdődött erjedés tovább folytatódjon. A változó helyzetet jól tükröz­10 Uj Vetés, 1934. január—február, IV. évf. 5—6. sz., 9—10. old. 11 Uo. 1934. március, 11. old. 12 Simon József munkáscsaládból származott, édesapja a debreceni Vagongyárban fűtőként dolgozott. Családja igen súlyos anyagi körülmények között élt. Simon Jó­zsef cselekedetét a társadalmi igazságtalansággal szemben a vak düh motiválta, a kibontakozás útját pedig a szélsőjobboldali radikalizmusban vélte felfedezni. Si­mon József 1935-ben tüdőbajban halt meg. 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom