A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918

vállalkozók rabszolgái, ki vannak szolgáltatva azok árdiktálásának. A kamara kérte, hogy a nagy munkák egy részét az igazi ipar, a kisipar számára mentsék meg és ragadják ki a nagyvállalkozók kezéből.13 A hadsereg részére szállítani akaró debreceni iparosok panaszolták, hogy közvetlenül nem juthattak szállításhoz, csak a nagyvállalkozók közvetítésével. A vállalkozók nyeresége miatt nem találták meg munkájuk hasznát. A debreceni Ipartestület kérelmét a kamara elnöksége felterjesztette a kereskedelemügyi miniszterhez. Panaszolták, hogy a katonai hatóságok elzárkóztak a termelőkkel való közvetlen kapcsolattól. A vállalkozók a munkabéreket leszorítják, s ezzel nagy hasznot biztosítanak maguknak. Közölték, hogy a Debreceni Ipartestület biztosíthatja a rábízott munka minőségét és kellő időben való szállítását. A kamara megállapította, hogy a vidéki ipar termelési érdekeit nem méltányolták. A főváros kapitalista nagyjain túl az ország vidéke ki van kapcsolva a szállításokból, a minisztérium nem tartotta az összeköttetést a kamarák iparosaival.14 15

A háború miatt az építőipar és a vele kapcsolatos iparágak is igen súlyos helyzetbe kerültek. A középítkezéseket beszüntették, a magánépítés is szünetelt. A kamarai elnökség szükségesnek tartotta a középítkezések és közmunkák ismételt megkezdését, mert ezzel a kismesterek és munkások ezreinek lenne keresete. Budapest már elhatározta a közmunkák folytatását, ezt a vidéki városoknak is követni kellene. Javasolta továbbá, hogy az egyes munkálatokat szakmák szerint adják ki és kisebb tételekben, hogy több iparos jusson keresethez. A kamara ez ügyben is felterjesztést intézett felettes hatóságához, majd az 1915. május 26-án tartott közgyűlés az elnökségnek az egyes iparágak ügyében tett intézkedéseit elfogadta.10

A kamara 1915. október 21-én is tárgyalt a közszállításokról a vidéki ipar és az üzleti élet szempontjából. Az elnökség által előterjesztett javaslat szerint a fővárosi és a vidéki ipar érdekei nem azonosak. A budapestiek nagy fölénye veszélyezteti a vidék érdekeit. Meg kell állapítani azt a százalékot, mely a közszállításokból a fővárosi és a vidéki ipart megilleti. Tömegcikkek pályázatainál a kisiparosok alkalmi tömörüléseinek a pályázati jogot biztosítani kell. A kisipari szervezetek közvetlen megbízásokat kapjanak, s egyes szállításokat a kisipar részére kell fenntartani. A kamara a társintézményeknek is megküldte ezt a véleményét.16

1915 októberében a kamarai közgyűlésen jelentették, hogy a ruházati kisipar már részesedett az egyenruhák készítésében. Tíz ipartestület a nagyobb helységekben alkalmi érdekcsoportokat szervezett, s ezek vállalkoztak a konfekciós munkára. A kamara kötelessége volt a szövetkezetek üzembe helyezését ellenőrizni és biztosítani. A kereskedelmi miniszter megrendelte a munkát a szövetkezeteknél. A szűcsök is pályáztak bőrmellény készítésére, 12 ajánlat érkezett be. A cipészek csak akkor kaptak megrendelést, ha anyagot szereztek be. A nagyipar halinacsizmák és kefeáruk, valamint szekerek készítésére kapott megrendelést.17 A háborús években tehát gyakorlatilag megvalósultak a kisiparosok szövetkezetei, melyeket az iparfejlesztési javaslatok között említettek 1913-ban.

13 Uo. 83/1915. sz.

14 Uo. 84/1915. sz.

15 Uo. 85/1915. sz.

16 Uo. 162/1915. sz.

17 Uo. 163/1915. sz.

137