A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918
szövetkezeteket jobban elláthassák, s ezáltal a kisipari hitelviszonyok javuljanak.6 A kamara korabeli iparfejlesztési elképzeléseit összefoglalta az 1907-es ipartörvény revíziójával kapcsolatban készült javaslat. Az 1913. december 18-án tartott közgyűlésen tárgyaltak az iparfejlesztési törvény revíziójáról, mivel az 1907:3. te. I. fejezete csak 1915 végéig maradt érvényben. A kereskedelemügyi miniszter előzetesen felhívta a kamarát, hogy kívánságairól tegyen előterjesztést. A kamara elnöksége az érdekeltség minden rétegének a véleményét meg akarta ismerni, ezért e munkáját azzal kezdte, hogy az ipartestületeknek és a gyáripar képviselőinek megkereséseket küldött. Az ipartestületektől azt kérte, hogy a kis- és középipar fejlesztésének és támogatásának kérdésével sürgősen foglalkozzanak, s javaslataikat küldjék meg. Megjegyezte a kamara, hogy az ipartestületek mozgalmának az lehet a célja, hogy a megújított iparfejlesztési törvény foglalkozzék a magyar ipar gazdaságilag is jelentős ágával, a kisiparral, s annak felsegítésére vonatkozólag az irányelveket és anyagi eszközöket biztosítsa. A kamarai körlevélben felsorolták a kisipar fejlesztésének eszközeit. Az elméleti és gyakorlati oktatás mellett az anyagi támogatást is szükségesnek tartották, kölcsönök és gépadományok útján. A szövetkezetek tevékenységének a bővítését is javasolták, ügyelve a megszervezés átgondoltságára és alaposságára, valamint az állandó szakszerű ellenőrzésre. Felvetették, hogy kisipari közműhelyeket lehetne szervezni az ipartestületek kezelésében. A szövetkezeteket és a kisipari közműhelyeket állami támogatásban részesítenék. A kisipar fejlesztését szolgálná a tanoncotthonok létesítése is. A kamara javasolta, hogy az ipari intézményeket egy országos iparfejlesztő szervezet ellenőrizné, mely a kamarák irányításával működne. A gépkölcsönzéseket egy államilag támogatott vállalat közvetítése útján szerveznék meg. A fejlődésre különösen alkalmas középiparosokat gépadományokkal támogatná az állam, azzal a feltétellel, hogy iparuk kifejlesztését saját befektetésükkel is előmozdítanák, vagy a gépek árának felét, 1/3-át megtérítenék. Az új termelést bevezető iparosokat, a háziipari tömegmunkát, a téli foglalkoztatást nyújtó vállalkozásokat is támogatni kellene. A gyárosokhoz külön kéréssel fordult a kamara elnöksége az iparfejlesztés ügyében. Felvetette, hogy a válságba jutott vállalatok segélyezése és ideiglenes megerősítése miként történjen, a gyárak területi elhelyezkedése, decentralizálása, esetleges kitelepítése milyen elbánásra tarthat igényt? Elbírálandó az is, hogy egyes esetekben az egész iparágat támogatni kellene. A kamara a kereskedőket is be akarta kapcsolni az iparfejlesztési törekvésekbe, akik a közszállításokon nyerhető kedvezmények útján, mint vállalkozók az iparfejlesztés jelentős tényezőivé válhattak. A kamara hivatala megkezdte és folytatta az anyaggyűjtést. A közgyűlés 1913. december 18-án tudomásul vette a megkezdett munkát.7 A kamarához tartozó iparos érdekeltség a kamara javaslatait helyes6 Uo. 48/1913. sz. 7 Uo. 131/1913. sz. 134
