A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918
nek találta, s ennek alapján az elnökség e kívánságok felterjesztését javasolta, majd az 1914. április 28-án tartott közgyűlés e javaslatot elfogadta.8 A debreceni kamara az iparfejlesztési törvény revíziójának tárgyalásakor utalt arra, hogy a kormány elsősorban a gyáripar fejlesztésére törekedett, s valószínűleg a jövőben is ezen lesz a hangsúly. Épp ezért részletesen felsorolták a kisipar fejlesztését szolgáló javaslataikat. A sok jó ötlet között azonban elsikkadt a legfontosabb kérdés, hogy a kisiparnak leginkább olcsó hitelre volt szüksége. Pedig már a század elején felvetették, hogy az iparosság nehezen kap bankhitelt, különösen vidéken. Hitel nélkül a kisipar nem fejlődhetett, sőt a mindennapi termelőmunkát is egyre nehezebben folytathatta. Ugyanis a készterméket csak hitelben lehetett eladni nagyobb mennyiségben. Bankkölcsön kellett a gépvásárláshoz, az üzembővítő beruházáshoz is, tehát mindenképpen az olcsó hitelnyújtást kellett volna első helyen említeni a kisipar állami támogatásának eszközei között.9 A kölcsönből mindegyik iparos beszerezhette volna a szükséges gépeket, s nem kényszerült volna a bizonytalan gépsegélyre várni. Egészen új körülmények keletkeztek a háború kitörése után. Ekkor már nem az iparfejlesztés volt a probléma, hanem az ipari termelés fenntartása, az iparosok és a munkások foglalkoztatása. Ehhez a kereskedelemügyi miniszter is kérte 1914 őszén a kamara támogatását, hogy küzdjenek a munkanélküliség ellen. Az ipari termelés a háborús szükségleteknek megfelelően átalakult, bár országosan is komoly gondot jelentett a békés termelésről való átállás a haditermelésre. A haditermelési rendszerbe való beilleszkedés azért is nehézségekkel járt, mert Debrecen és a Tiszántúl legtöbb üzeme a kisipari és a középüzemi kategóriába tartozott. Az egyre fokozódó hadirendelésekből a nagyüzemek mellett a kisiparosok és a középüzemek kevéssé részesedtek. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara igyekezett az iparosok érdekében eljárni, a hadirendeléseket felkutatni. A kamara szerint az ipar a hadsereg számára dolgozott, s a kisiparosok különösen ruházati, építési és épületberendezési munkákat végeztek. A kamara helytelenítette is 1914 decemberi ülésén, hogy a debreceni barakkórház vaságyait a Vas- és Rézbútorgyár helyett a MÁV műhelye készítette el, mivel a bútorgyár nehézségekkel küzdött, bár a MÁV-nál is munkahiány volt.10 A kamara később is arra törekedett, hogy az iparnak és kereskedelemnek minél több megrendelést biztosíthasson. A tudomására jutott szállítási hirdetményekről tájékoztatta az iparos érdekeltséget, emellett a megrendeléseket kiosztó hatóságok figyelmét igyekezett felhívni a kerület iparára és kereskedelmére. A kamara véleménye szerint ha a magyar ipar és kereskedelem bebizonyítja teljesítőképességét, áruinak jó minőségét, „a jövő békés idők gazdasági tárgyalásainál ez lesz legerősebb alapja jogos igényeinek elismertetésére.”11 Itt az Ausztriával fennállott kapcsolatokra utaltak. 8 Uo. 122/1914. sz. 9 Vö. Ujlaky Zoltán: Egy évtized a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai tevékenységéből. (1901—1910) In: Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve. IV. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1977. 33. old. 10 Gazdag István: Hajdú és Bihar megyék gazdaságtörténetének néhány kérdése az első világháború éveiben. In: Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve. V. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1978. 10. old., DKI. jkv. 258/1914. sz. 11 Uo. 27/1915. sz. 135
