A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918
eladási akciót lebonyolítaná. A gépek vételárát 10—15 év alatt kellett volna kifizetni a segélyezett kisiparosnak, azonban az első évi részletet az állam fizetné ki. Érdekes kezdeményezés, hogy a kisiparosok szövetkezeti szervezkedését, a szövetkezeti műhelyek gépekkel és pénzzel történő támogatását a kamarai értekezlet indokoltnak tartotta. Javasolták azt is, hogy egyes iparosokat kamatmentes kölcsönnel is lehetne támogatni. A kölcsönt a tervezett kisipar fejlesztő szervezet nyújtaná, a kamatterhet az állam fizetné ki. E javaslatokat felterjesztették a kereskedelemügyi miniszternek. A debreceni kamara ipari szakosztálya elégedetlen volt az országos értekezlet állásfoglalásával, mert úgy látta, hogy a segítő akció egy határozati javaslattá és egy újabb bizottság, az iparfejlesztő szervezet alakításává zsugorodott össze. Véleményük szerint e szervezet jellege teljesen bizonytalan, lehet, hogy bank, lehet, hogy egy általános tervező bizottság lesz. A pénzintézeti forma szerintük nem szolgálná az iparfejlesztési érdekeket. A szakosztály nézete az, hogy a kamaráknak nem szabad kitérni az ipar- fejlesztéssel kapcsolatos nagy munka elől. Helyes volna, ha a debreceni kamara megmaradna az eddig is végzett tevékenységénél. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult az ipari szakosztály javaslatához.3 Véleményem szerint a kamara közgyűlése és az ipari szakosztálya nem értékelte kellően az országos értekezlet elgondolásait. E tervekben több célszerű kezdeményezés volt, melyek a későbbiek során megvalósulva, elősegítették volna az ipar fejlődését. 1911 szeptemberében a kamara titkára kénytelen volt megállapítani, hogy a kisipar állami támogatása teljesen lecsökkent, sőt talán meg is szűnt. Minden hivatalos tényező napirendre tért felette, azonban az iparosok érzik az ígért segítőeszközök elmaradását. A titkár javasolta, hogy a kamara sürgesse a kisipar támogatását. A közgyűlés e javaslatot elfogadta, s felterjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez. 1912 februárjában a kamara elnöksége ismét kérte a minisztert, hogy a kisipar fejlesztése érdekében a tárgyalásokat kezdjék meg, s a tervezett gépsegély-közvetítő központot az Országos Központi Hitelszövetkezet kezelésében mielőbb hozzák létre. A kamarai közgyűlés az 1911-es év értékelésénél hangsúlyozta, hogy az egyik legjelentősebb esemény volt a kisipar állami támogatása érdekében kifejtett mozgalom, mivel a nehéz viszonyok között ez az országos fontosságú kérdés teljesen leszorult az aktuális kérdések élvonalából.4 1912 decemberében is megállapították, hogy az állam csak szórványosan adott némi iparfejlesztési segélyt a kisiparosoknak. A válság idején nagyon nehéz helyzetbe kerültek a kisiparosok, de a gyárak is leálltak. A kamara kerületében 40 ezer kézműves iparos küzdött a létért, s ez az osztály különösen rá volt utalva, hogy az állam segítse. A kamara aggodalommal látta, hogy az állami iparfejlesztés kisipari részét, átreformálás miatt ideiglenesen megszüntették. Az elnökség ismét kérte a segélyakció elindítását, s a közgyűlés ezt helyesléssel tudomásul vette.5 A kamarai közgyűlés 1913. március 6-án csatlakozott a nagyváradi kamara kéréséhez is, mely szerint az Országos Központi Hitelszövetkezet részére nagyobb összeget biztosítson az állam, hogy az ipartestületi hitel3 DKI. jkv. 168/1911. sz. 4 Uo. 248/1911., 14/1912., 16/1912. sz. 5 Uo. 267/1912. sz. 133
