A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918
A világháború alatt azonban olyan feladatok vártak a nemzetgazdaságra, amelyeket az egyre inkább képtelen volt teljesíteni. Az állam fokozott beavatkozással próbálta a hadigazdaságot működtetni. A problémák megoldása azonban nem sikerült. Egyre nyilvánvalóbbá váltak az ország gazdasági-társadalmi fejlődésének ellentmondásai, s a háborús vereséggel párosulva ezek szükségszerűen vezettek az 1918—19-es forradalmakhoz,1 Jelen tanulmányomban az 1911—1918 közötti időszakban tekintem át azokat az ipari problémákat, melyek a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara hatáskörébe tartoztak. Mivel a kamara kerületében túlsúlyban volt a kisipar, ezen érdekképviselet hosszú évek óta foglalkozott a kisipar fejlesztésének kérdésével. Az 1907. évi 3. te. alapján a kisiparosok államsegélyeket kaphattak, részben készpénzt, részben munkagépeket. A gépeket előbb használatba adták, majd, ha érdemes volt erre az iparos, véglegesen is tulajdonába került a segélyként kölcsönzött munkaeszköz. A kereskedelemügyi miniszter az iparfejlesztés kérdésében a válságos években egyre tartózkodóbb álláspontot foglalt el. Az állami segélyezések, különösen a kézműiparosság számára, egyre ritkultak, s végülis az iparfejlesztési akció kisipari ága teljesen megszűnt. A korábban szokásos ipari tanfolyamok is hosszú ideje szüneteltek az anyagi fedezet hiányában. A kamara megállapítása szerint a kézműipar fejlesztésére még nagy szükség volt a század 10-es éveiben. A kézműipar sok iparágban és sok vidéken közérdekből is jelentős szerepet játszott, emellett egyes iparágakban a kézműipar a közép- és a nagyipar természetes alapja. A kamara véleménye szerint az iparfejlesztést tovább kell folytatni. Különösen minden halogatás mellőzésére kötelez az a feladat, hogy az ország önálló gazdasági berendezkedése érdekében az ipart minél erősebbé fejlesszék. A kamara 1911 folyamán minden alkalmat felhasznált arra, hogy a kisipari gépsegélyezés és az ipari tanfolyamok ügyét elősegítse. A kereskedelmi és iparkamarák küzdelme végül eredménnyel járt és a kereskedelemügyi miniszter a kisipari gépsegélyezéseket és az ipari tanfolyamokat újra az iparfejlesztési akció részévé tette. Ezt az irányváltozást a kamara közgyűlése örömmel vette tudomásul, mert ez a kézműiparosság létérdekei szempontjából különösen nagy jelentőségű volt, de az ország általános közgazdasági érdekéből is igen fontos. E nagy fodulat megteremtésében a debreceni kamarának különösen jelentős szerep jutott. A debreceni kamara képviselői az 1911. február 27-én tartott országos kamarai gyűlésen is kifejtették a kisipar állami támogatásának ügyében kialakított véleményüket, mely a további tárgyalások alapanyagául szolgált.2 Az 1911. május 23-án tartott újabb országos értekezlet határozatot fogadott el az iparfejlesztés ügyében. A kamarák képviselőinek az volt az álláspontja, hogy az egyenlő elbánás elve alapján az eddigi ingyenes gépadományozásokat szüntessék meg. Javasolták, hogy egy kézműipari fejlesztő szervezetet alapítsanak, mely állami irányítás mellett a kedvezményes gép1 Magyarország története 1890—1918. Főszerk. Hanák Péter. Bp. 1978. 266., 338—358., 652—653., 1189—1191. old. Berend T. Iván—Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848— 1944. Bp. 1973. 94—97., 109—113., 120—133. old. 2 Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlési jegyzőkönyvei (a továbbiakban DKI jkv.) 1/1911., 71/1911. sz. 132
