A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Bajkó Mátyás: Adalékok a tiszántúl iskolakultúra felvilágosodáskori történetéhez

1. A partikuláris iskolákban működő praeceptor — tanítványok felvilágosult, a realisztikus ismereteket a tudományos valóságnak és nem a vallási hiedelmeknek megfelelő módon oktatók révén egyfelől; 2. Azok az író-, költő-, publicista tanítványok által másfelől, akik alkotásaikban — nemcsak tiszántúli méretekben — viszik szét a kollégiumból a természetelvü- ség eszméit; mint pl. a szorgalmatossági-gazdasági iskolát szervező szarvasi lelkész: Tessedík Sámuel, a csillagászati tankölteményeket író földmérő: Pálóczi Horváth Ádám, a hortobágyi népéletet és hitvilágot tudományosan először vizsgáló folklorista: Jenei György — hogy csak a legnevesebbeket említsük közülük. Nem is szólva Sárvári Pál professzorról, a debreceni rézmetsző diákok mesteréről, vagy Veszprémi Istvánról, a város híres, bábamesterséget és higiéniát ugyancsak hatásosan tanító orvosdoktoráról.19

Ez utóbbival kapcsolatosan ki kell emelnünk, amit véleményünk szerint Debrecen kultúrtörténete az eddigiek folyamán nem méltányolt érdeme szerint, hogy Veszprémi István mint városi orvos a tudományos ismeretterjesztés által vált a felvilágosodás egyik legnagyobb tiszántúli képviselőjévé. „Bábamesterségre tanító könyve” Mária Teréziától magas elismerésben részesült, de emiatt a felvilágosult abszolutizmus intézkedéseit, legfőképpen az 1777. évi Rati Educationist elutasító debreceni kálvinisták körében ez a jobb sorsra érdemes mű hamarosan feledésbe merült. Nagyobb sikere volt viszont „A kisded gyermekek neveléséről való rövid oktatás” c. könyvecskéjének, amelyet 1760-ban Kolozsvárott jelentetett meg és amelyben az angol Locke-ra emlékeztető „természeti szabadság” elvét alkalmazza az alföldi parasztgyermekek higiénikus nevelésének a menetében. Munkája nemcsak orvosok és pedagógusok körében volt népszerű, hanem diákok és egyszerűbb emberek is olvasták. Nem véletlen, hogy Veszprémi a XVIII. század második felének legismertebb hazai gyermekorvosa, akinek iskolákban és iskolán kívül egyaránt növekszik a tekintélye. Különösen a korabeli járványos betegségek idején válik nélkülözhetetlenné a szakértelme, amit Debrecen Magistratusa az évi egészségügyi jelentéseken kívül is nagy- rabecsül.20 \

Ebben a korszakban a polgári fejlődés üteme ugyan még az iskolakultúra terén sem jelez gyors változásokat, de a felvilágosodás racionalista neveléseszménye már igényli a lánynevelés gondolatának a realizálását is. Ezért tartjuk fontosnak rámutatni arra, hogy a lányiskolák megjelenése és XVIII. századi elterjedése a Tiszántúl mezővárosaiban egyre szélesedő társadalmi igényt van hivatva kielégíteni. Tekintettel arra, hogy a református kollégium és a hozzá kapcsolódó partikuláris iskolák, valamint a piarista gimnázium nem foglalkoznak lányneveléssel, a városok veszik kezükbe a lánygyermekek iskoláztatásának az ügyét.

Debrecenben először az 1692. évi városi összeírás tesz említést egy ismeretlen „deák asszony”-ról, aki a Piac utcán, majd Makrai Mihályné-ról,

19 Bajkó Mátyás: A debreceni felsőoktatás a reformkorban. Közlemények. KLTE Pedagógiai Intézetéből. Db. 1954. 39. old.

20 Nagy riadalmat keltett Debrecen városában az 1775-ben terjedő és több halált is okozó ún. „pokolvaras” járvány, amelynek a leküzdésére a Magistratus Hatvanit és Veszprémit szólítja fel: „Mindazonáltal Ö Kegyelmek ezután vizsgálódni fognak a betegek körül és ha mit vesznek észre kötelességek szerint jelenteni fogják, azonban pedig gondoskodni fognak valami médiumról is.” HBmL. IV. A. 1011/a. 67. 311—312. old.

11