A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Makkai László: Puritánok és boszorkányok Debrecenben
Debrecenben is voltak boszorkánypörök, összesen 72-ről tudunk, az elsőt 1575-ben említi a városi jegyzőkönyv, az utolsót 1735-ben. Ezek közül 1693-ig, Debrecen szabad királyi várossá nyilvánításáig több mint száz év alatt 27 pör folyt, ezekből 15 elégetéssel, 1 megkövezéssel, 2 lefejezéssel, 1 száműzetéssel, 1 ekklézsiakövetéssel, 3 felmentéssel végződött, négynek kimenetelét nem ismerjük. Ezzel szemben 1693 és 1735 között, tehát kevesebb mint félannyi idő alatt a tanács előtt 45 boszorkánypör került tárgyalásra, de ebben az országos méretekben is jellegzetesen boszorkányüldöző időszakban mindössze 7 halálos ítéletet hoztak, 27 esetben száműzetésre vagy megszégyenítő büntetésre ítélték, 2 esetben felmentették a vádlottat, az ismeretlen kimenetelű pörök száma pedig 9.4 Debrecenben tehát a XVII. század végére nyilvánvalóan alábbhagyott, ha nem is a boszorkányüldözési láz, de mindenesetre a boszorkányégetés, amikor pl. Szegeden és máshol is egyre több máglyát gyújtottak. Debrecenben is voltak puritánok, 1650 után a lelkipásztorok, 1660 után a kollégiumi tanárok többsége közülük került ki5 s olyan hatással voltak híveikre, hogy a városi nyomda még a XVIII. században is több tízezres példányban adta ki a XVII. századi puritán ke- gyességi műveket,6 sőt még a XIX. századi református teológiai gondolkozást is meghatározták, amennyiben a divatos liberális teológiával szemben a konzervatív ortodoxiát puritán hagyományokat őrző debreceni lelkipásztorok és tanárok képviselték.7 Debreceni boszorkányokról és puritánokról tehát egyaránt tudunk, de mindeddig nem esett szó a debreceni boszorkányüldözés és puritán mozgalom esetleges kapcsolatairól. Egy magyarországi viszonylatban — tudomásunk szerint — páratlan írásmű enged ezekbe a kapcsolatokba bepillantást. Nem ismeretlen forrás felfedezéséről számolunk be, hiszen a szóban- forgó mű számos bibliográfiában előfordul, de úgy látszik, senki sem olvasta végig, vagy ha igen, nem tartotta érdemesnek a boszorkányokra vonatkozó részt ismertetni. Holott ez volna az egyetlen eddig ismert magyar „boszorkánypöröly”, azaz olyan értekezés, mely a boszorkányság ismérveit és felismerési lehetőségeit rendszeresen tárgyalja. A tanúvallatások deutrumaiból eddig is nagyjából tudjuk, hogy mivel gyanúsították Magyarországon a boszorkánypörök vádlottait, de a vizsgálat szempontjait kijelölő utasítás nem maradt fenn. Nógrádi Mátyás könyve, a „Lelki próbakő, melyen az ember mind magát s mind vallását meg czirkálhattya, sőt háza- népének is szent utat mutathat” címen Debrecenben jelent meg 1651-ben s függelékének alcímei közt szerényen, de legelői húzódik meg az, ami most minket érdekel: „Éhez járult... 1. Az ördögi practikáról mint kellyen ítélni ...” stb. Az így jelzett rész a könyv 124. lapján kezdődik s „Rövid tracta a varázslásnál” címen egy prédikáció keretébe van foglalva, melynek textusa 2 Krón 33:6, Manasses király története, aki „a fiait is elégette áldoza4 Haász Imre: Boszorkánypörök Debrecenben. Debreceni Szemle 1929. 340. old. a porokét közölte. Komáromy Andor Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp. 1910. (időrendben). 5 Makkal László: A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp. 1952. 145— 147., 183—185. Tóth Béla: Debrecen és a puritanizmus. Református Egyház 1974. 272—277. (Nógrádit egyikük sem említi.) 6 Benda Kálmán—Irinyi Károly: A négyszázéves debreceni nyomda 1561—1961. Bp. 1961., a függelékben. 7 Koncz Sándor: Hit és vallás. Debrecen, 1942. 109—118. old. 114