A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Makkai László: Puritánok és boszorkányok Debrecenben

tul a Ben-Hinnóm völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az Űr, bosszantva őt.” Ez a bibliai szövegrész az ószövetségi boszorkány hit locus classicusa. A prédikáció az „istenes és istentelen ma- gistratusok” áldásos ill. átkos voltára szóló fejtegetéssel kezdődik s Ma- nasses példáján mutatja be, hogy az istentelen felsőbbség számos ismérve közt a két legelső „a bálványimádás... és az ... eördöngös varáslás”. Engedelmeskedni kell ugyan az istentelen felsőbbségnek is, de feddi „azokat is, akik soha szemeket és szíveket Istenhez nem emelik a gonosz magist- ratusnak keze alól felszabadulásokért... hanem mint a kemény igához szokott erős bialok, csak viselten viselik kemény igájokat” (145—146.). Mintha az egyívású Apáczai zsarnokölési érvelésének halványabb visszhangját hallanék ki ennek a forradalmi Angliát megjárt prédikátornak a szavaiból! Ezután hosszasan sorolja, milyen erényei kell hogy legyenek a jó tisztviselőnek s csak azután, a 162. lapon tér rá a tulajdonképpeni témára, hogy mi az, ami „az embert varáslóvá és boszorkánnyá nem teszi és nem is teheti”.

Különös „boszorkánypöröly”, amely előre veszi mindazt, aminek alapján nem kell boszorkányságra gyanakodni, dehát látni fogjuk, hogy az egész mű inkább ebbe az irányba, semmint a boszorkányság ismérveinek részletezése felé mutat. A továbbiakban, nyilván a szimmetria kedvéért, négy olyan dologról van szó, ami nem teszi boszorkánnyá, majd négy olyanról, ami boszorkánnyá teheti (de nem bizonyossággal teszi is) az embert. Ezután következik a tanulság, amire mindö oktat, t. i. azoknak elkárhozására, „akik az ördöghöz czimborálnak”, de ugyanakkor int „a hamis ítéletnek eltávoztatására”, azaz a felelőtlen boszorkányüldözést elítéli s inkább azt ajánlja, hogy kiki önmagát vizsgálja és tartóztassa meg a „szarvas vétkektől” (179.).

Szerkezetileg és terjedelmileg idáig tarthatott a prédikáció, amely tematikájánál fogva leginkább egy tanácsbeiktatási alkalmi beszédnek látszik. Emellett szól a könyv ajánlása is, mely az előző évben meghalt főbíró, Kerekes Mihály özvegyéhez, Bagoly Kata asszonyhoz szól, ő vállalta ugyanis a kiadás költségeit. Egy volt tanácstag és főbíró özvegyétől elvárható, hogy a tisztségviselők erényeiről és kötelességeiről szóló prédikációt s azzal együtt a vasárnap megszentségtelenítésének, a Szent Lélek elleni vétkeknek s a lopásnak tilalmáról és büntetéséről szóló elmélkedéseket kinyomtatni segítsen, de a „boszorkánypöröly” beiktatása arra figyelmeztet, hogy alighanem egyéb, személyes vonatkozásokat kell figyelembe venni. 1629- ben ugyanis egy rendhagyó boszorkányperre került sor Debrecenben, amelynek során Bagoly Gergelynére tanúvallomások alapján nemcsak házasságtörés bizonyult rá, hanem „ördögi ráolvasás gyanújába” is esett s ezért lefejezték, férjét pedig, aki minderről tudott, de nem jelentette, meg- vesszőzték. Az eset azért kivételes, mert a boszorkányokat nem lefejezték, hanem megégették. Csak még egyetlen későbbi esetben, 1681-ben fejeztek le megégetés helyett boszorkányság gyanújába esett embert, és pedig egy férfit, aki boszorkányként megégetett felelségével szolidaritást vállalt.8 Ba- golyné előkelőbb kivégeztetése alighanem családja előkelőségének tulajdonítható. Minden jel szerint patríciuscsalád tagja, s valószínűleg rokona, ta8 A két esetet 1. Komáromi A. i. m. időrendben.

115